2018. június 6., szerda

Berlin és Monaco

Négy napra elutaztam Berlinbe. Nagyon szeretem Németországot, sokszor voltam már ott, de a fővárosban még nem. Kíváncsian vártam, milyen lesz a város, ugyanazt a hangulatot adja-e majd vissza, mint a többi hely, ahol jártam. Kellemesen csalódtam benne, arra számítottam a nagyváros jellege miatt elveszíti a báját, de nem. Teljesen élhető, jó város. De mivel ez nem egy utazási napló, így rátérek a lényegre. Berlinben számos helyszín van, mely így vagy úgy a Forma 1-hez köthető.
Brandenburgi Kapu. 2010. november 27-én, miután megnyerte a bajnokságot, Vettel ott parádézott Red Bull-jával. Emlékszem mennyire szerettem volna ott lenni, együtt ünnepelni és az volt az az időszak, amikor nagyon szerettem volna olyan téli sapkát, mint amilyet Sebastian viselt. Több, mint 6 évvel később eljutottam Kapuhoz, hát nagyon jó lehetett akkor ott a hangulat!
Sony Center. Itt mutattam be az azévi autóját a McLaren 2011. február 4-én. A valaha volt legkirályabb bemutató. Eleve a helyszín nagyon különleges. Ők ezt még tetézték azzal, hogy a csapat tömegközlekedési eszközök igénybevételével darabokban hozta meg az autót és rakta össze az épület komplexum közepében. Ha valaki csak képeken nézi meg a felhőkarcolót, értheti miről beszélek. Egy álom, mondhatni bakancslistás pont volt, hogy egyszer oda eljussak. Ez pár hete sikerült. A látvány napfény mellett is ámulatba ejti az embert, nemhogy éjjel. A kupola változó színekben tündököl és éttermek, bárok, kávézok jobban meg vannak telve, mint nappal. Fantasztikus!

Ez a kis kiruccanás pont a Monacoi Nagydíj hetén volt, de vasárnapra már itthon voltam és meg   tudtam nézni a futamot. Monte Carlo utcáit nézve, vegyes érzések fognak el. A miniállam lenyűgözően gyönyörű és hálás vagyok, hogy néhány évvel ezelőtt eljuthattam a Hercegségbe. Jó érzés tudni, mi van a pályán túl, pl. a Portier-hez közel van egy benzinkút és egy versenyautó szobor. Vagy tudom, hogyan néz ki belülről a Sainte Devote, a kápolna, amiről a kanyart elnevezték. Vagy, hogy a Casinoval szemben milyen helyes kis park található, amit a közvetítésben a lelátótól nem is látunk. Vagy, hogy az alagút elején van egy kis shop, ahol mi üdítőt és emlékérmet vettünk - na nem a gagyi tekergetőst. Tehát a verseny során minden kanyarnál, egy emlék, egy olyan plusz, amit nem mindenki ismer. Önmagában is élmény Monaco, nemhogy ilyen eseménnyel. Nekem pl. a Casino térre vezető butiksor is egy amolyan kipipálandó pont volt a listámon. És pont ezekből adódóan úgymond fájdalmas nézni, hogy egy újabb év telt el mióta ott voltam és most nem lehetek. De egyszer visszamegyek versenyt nézni, nem csak a várost a nyár közepén! Monte Carlo igazi gyöngyszem.
Ráadásul most már a Forma 1-es mezőnyt erősíti Charles Leclerc is (a gyengébbek kedvéét - mivel már ő is elmondta - "Sárl Lökler"). 2011 óta drukkolok neki és vártam, mikor jön el a nap, amikor ülést kap a királykategóriában. És most úgy szurkolni neki, hogy monacóiként a Monacoi Nagydíjon versenyez, aminek minden szegletét te is bejártad... Kicsit furcsa, de nagyon jó érzés! Csórikám meg megint pórul járt otthon. Tavaly sem úgy sikerült neki a F2-es hétvége, mint tervezte. Idén meg ez a fék hiba... Szakkommentátorunk kivételével szerintem mindenki látta mi történt. Elromlott a fék, 300 km/h közeli, ha nem nagyobb sebességgel jön ki az alagútból, vannak előtte és tudja, nem fog tudni megállni. Az egyetlen, amit tehetett: a lehető legjobban lehúzódik, hátha így elkerülhető az ütközés és az utána következő bukótérben le tud majd lassulni. Még mindig a legszerencsésebben alakult a találkozásuk. Viszont nagyon sajnálom, hogy ez történt és pont otthon. De, aki kicsit ismeri Leclerc-et tudja nem keresi a kifogásokat, kibúvókat. Különben is, fog még ő Monacoban a dobogó tetején állni!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése