2018. január 18., csütörtök

Kubica vs Sirotkin

Kubica soha nem volt az első számú kedvencem, de mindig szurkoltam neki. Olyan hétköznapi, átlagos srác volt. Figyelemre méltó, hogy Európa keleti feléből is el lehet jutni a Forma 1-ig és szépen helyt állni. De ennek semmi köze nincs a „lengyel, magyar két jó barát” mondáshoz. Ha valaki szimpatikus akkor drukkolok neki, ha nem, akkor nem és ezt nem a nemzetisége határozza meg. Persze jó érzés, ha a „közelből” kerül be versenyző a királykategóriába, de van olyan, akit ezzel együtt nem kedvelek (lehet találgatni ki az). Visszatérve Kubicára nagyon szerettem a vezetési stílusát és a szerénységét. Egyszer még írtam is neki a szülinapján – akkor még csak emailben volt szokás. Aztán 2011 elején megtörtént a baleset. Tisztán emlékszem, egy vasárnap reggel volt és csak meredtem a képernyőre, hogy ilyen van?! Később nem hittem el, hogy egy banális hibán - mint a szalagkorlát nem megfelelő felszerelése – múlt az egész és meg is úszhatta volna sérülés mentesen. Nagyon bíztam benne, hogy minden rendben lesz és felépül. Ugyan időbe tellett, de szerencsére helyrejött és versenyezni is képes. Reméltem, hogy egy nap visszatérhet a Forma 1-be, de őszintén szólva nem hittem ebben. Egészen tavalyig. Úgy tűnt ő lesz a befutó a Williamsnél (persze ha Massa nem gondolja meg magát és mégis marad – csak vicc). Ez a csapat pont megfelelő a visszatérésre, nem top csapat, de azért nem is a legalja és a megtett körei alapján maximálisan megérdemelné. Hihetetlen, szegénynek, hogy néz ki a keze és mégis mire képes vele. Én őt választottam volna!
Hát a Williams nem. Nem elég nekik egy pénzeszsák, nekik kettő kell. (Egyébként Strollt tehetségesnek tartom, nem azért mert dobogós lett, hanem azért voltak olyan előzései, ami nem csak apuci pénze.) Sirotkint választották. Most komolyan? Biztos változott – remélhetőleg előnyére – az évek folyamán, de egy olyan pofátlanul versenyző, mindig is a pénzéből eredményt elérő embert, mint ő, én keveset láttam. A 2012-es idényben az akkor jó sorozatnak számító Auto GP-ben indult. Tipikusan az a srác volt, hogy „ha én nem nyerek, akkor te sem” és ehhez tartotta magát az első körökben is. Akkor a Hungaroringen ennek szemtanúja voltam. Az első kör végén vezető pozícióban lecsúszott az ívről, a mögötte jövők érthetően kaptak a lehetőségen és próbálták az élre törni. Sirotkin mi csinált? Lelökte a pályáról legnagyobb riválisát. Ez a viselkedése az egész szezont végig kísérte és természetesen mindig az ő javára döntöttek, pedig a vak is látta, miket csinált. Végül azért csak igazságos volt az élet és csak a harmadik helyen végzett az év végén. De sokkal nagyobb harc lehetett volna a bajnoki címért, ha nem szólt volna bele ilyen szinten a futamokba. Bicskanyitogató volt a stílusa, nem csoda, hogy akkor a hungaroringi versenynél a félrelökött riválisa majdnem neki ment az orosznak, csak az önuralma állította meg. 2012-öt követő években ellavírozgatott viszonylag az élmezőnyben, de bajnok nem lett. Aztán várt hátha tesztpilótából (amit akkor sem értettem miért?!) rendes Forma 1-es versenyző lehet. És bejött. Nyilvánvaló, hogy nem fogok neki szurkolni.

De igazából nem az a bosszantó, hogy az ő, Sergey Sirotkin álma valóra vált, hanem hogy hogyan és, hogy mennyi-mennyi versenyző alkalmasabb lenne arra az ülésre – beleértve Kubicát is. De ők nem kapják meg a lehetőséget, mert nincs annyi pénzük, holott tehetségesebbek és nem ilyen gátlástalanul erőszakosak.