2017. október 10., kedd

Kiadó ülés a Toro Rossonál

Már egy jó ideje mentek pletykák arról, hogy Sainzot „kibérli” a Renault a jövő évre vagy akár már idén megteszi ezt. Én általában ezekkel a találgatásokkal nem szoktam foglalkozni, mindenki mond mindent. Majd hiszem, ha látom!

Pár hete hivatalossá vált, hogy a Renault viszi a Sainzot. Közben a Helmut Markoék újból lefokozták Kvyatot és a kispadra ültették (nem szeretem a focit, de ez itt így szemléletesebb), ami szerintem egy nagyon gusztustalan dolog. Tavaly se tartottam fairnek, amikor az orosz helyet kellett cseréljen Verstappennel (erről már leírtam a véleményem nagy részét az előző cikkemben) és persze, az élet nem egy habostorta, pláne nem az autósportban, a királykategóriáról nem is beszélve. Azonban emberileg nem tartom korrektnek, mint gesztust és ha megnézzük Kvyat teljesítményét, rendesen hazavágta ez a csere. Látszik, hogy szépen megvannak a Piquet lánnyal és biztos nagyban segítette ez őt a lelkiekben, de nagy pofon lehetett. Arról már nem is beszélve, hogy az év közepén lapátra teszik határozatlan időre.

Helyére Gasly-t ültették, aki újoncként első két versenyén jól teljesített. Az újonc francia idén (eddig?) a Super Formula sorozatban versenyez, miután tavaly megnyerte az akkor még GP2 néven futó bajnokságot. A Super Formulában esélyes a bajnoki címre és lehet, hogy emiatt Gasly Austin helyett Suzukába megy. Egyébként szerintem ez helyes döntés lenne, helye elég biztosnak tűnik jövő évre a Forma 1-ben, de a Red Bull vezetésnél soha nem lehet tudni, és jobban mutat még egy bajnoki cím az „ajánló levelén”. Nyilván az F1 nagy lehetőség, de menjen, húzza csak be azt a győzelmet, aztán jöjjön vissza. Megérdemli a helyet!
Emiatt Kvyatot valószínűleg visszaültetik a Toro Rossoba. Igen, örüljön az, aki egyáltalán indulhat a Forma 1-ben, de biztos nagyon jó érzés, amikor így rángatják az embert… Hozzátenném, hogy Daniil nem bizonyított sokat, de egy hihetetlen szimpatikus fiatalemberről beszélünk. 2012-ben a Hungaroringen találkoztam vele, megláttam az egyik lépcsőház közelében és elindultam felé. Amint ezt észrevette, hatalmas mosollyal az arcán ő is megindult felém. Kértem tőle autogramot és készítettünk egy közös képet, majd sok sikert kívántam neki. Nem egy akkora történet ez, mint lehetne, de nekem nagyon pozitív volt. A FR 2.0-ás kategóriában, de a 3.5-ben is mindig vidám feltörekvő fiatalokkal lehetett találkozni, de ez a kedvesség mégis különleges volt. Végül év végén nem ő lett a bajnok, hanem a szintén Forma 1-ben versenyző Stoffel Vandoorne. Azon a hétvégén a Millenium torony tetején készítettek velük egy fotósorozatot, lentről a paddockból is látszott milyen jó hangulatban és nevetéssel telik a fotózás. 
A Japán Nagydíj előtt azt is bejelentették, hogy Sainz már idén a Renaultnál folytatja.

Tehát van egy Kvyat és egy üres hely. Felmerült António Félix da Costa neve. Személy szerint én nagyon kedveltem őt. A Red Bull tehetség programja azonban az ő helyzetében csődöt mondott. Nem tudtak, szerintem nem is akartak neki helyet adni a Forma 1-ben. Volt ő is kisebb sorozatban bajnok és ő is sokszor az élmenők közé tartozott. De mostanra mégis a „nincs más akkor jó lesz ő is” kategóriába került.  Habár járna neki is a szék, de nem évekkel később. Kényszerből.
Felmerült Buemi neve is. Komolyan? Neki is volt egy tipikusan balszerencsés éve, szerintem mindenki emlékszik, amikor menet közben a két első kereke „leugrott”. Buemi úgy vélem már nem ez a kategória, vele soha nem volt bajom, de amit tavaly az szezonzárón lenyomott a Formula-E-ben… hát az már kevésbé tetszett.

Emellett szinte mindenkit, aki él és mozog esélyesnek tartanak beugrani a Toro Rossoba.
Szerintem valaki olyannak kéne adni a helyet, akinek ez tényleg lehetőség lenne bizonyítani a tehetségét. De nem úgy, hogy Giovinazzit ide is beültetjük kicsit az idei Sauberes szereplése után. Valaki olyan kellene, akinek ez kiugrás lehetne és nem az, hogy „Na, gyere vissza, ülj be” – te vagy kéznél magyarul. Vagy legyen egy menő amerikai az Indy-ből, akinek jó reklám otthon a Forma 1-ben is elindulni egyszer. Aztán döntse el a Red Bull, mi van.

Sajnos nincs megfelelő utánpótlásuk. Van egy-két versenyző, aki anno a Red Bull Junior Team tagja volt és be is bizonyosodott, hogy igazán tehetséges. De jó pár olyan srác van, akit csak úgy kiraktak. Erre a legszemléletesebb név Brendon Hartley, aki azóta Le Mans győztes is lett. De számos más fiatal van, aki mégsem jött be és dobták.

Nem a Red Bullt akarom szidni. Sok szép emlékem van velük kapcsolatban és Mateschitz hatalmas forma, arról nem is beszélve mit épített fel egy thai italból. A csapattagok is nagyon szimpatikusak, folyamatosan poénkodnak, de ha kell komolyak. Ahogyan azt kell. 
Marko bácsi viszont kicsit kegyetlen tud lenni. Határozott kell legyen nem vitatom. Rengeteg tehetséges (és fiatal) pilóta van és nem lehet mindenki Forma 1-es versenyző, de lehet ezt tapintatosabban is kezelni.
Egyébként, csak mondom, ha nem tudják kit ültessenek be, akkor szívesen ajánlok nekik néhány magyar versenyzőt, akikből választhatnak... 

(A képek a véleményem alátámasztását szolgálják!)

2017. szeptember 17., vasárnap

Szingapúri rajtbaleset és a beskatulyázás

Mindegyik érintett kiesett, így tulajdonképpen fölösleges lenne bárkire is büntetést kiszabni. Főleg, hogy nem lehet egyértelműen csak egy valaki hibájának titulálni a balesetet. (Meg ahogy az FIA a büntetéseket osztja talán jobb is, ha nem…) De nem is kell. Mindenki másképp látja a karambolt és meg is magyarázza. Ezt teszem most én is.
Először Raikkönent gondoltam hibásnak. Aztán a felvételeket újra megnézve átgondoltam. Verstappen, a két Ferrari között először jobbra, majd balra – Raikkönen felé – kormányzott, miközben Kimi befelé kormányozta az autót. Előrébb volt, mint Max, de ügyet sem vetett a hollandra. Vettel az élen végig balra húzott. Mindezek után a csatt.
Vettelt nem tartom hibásnak, egy irányba haladt és Verstappen belső kamerájából látszik, hogy nem érintette a Red Bullos autóját, elment mellette. Kettejük csatájából szerintem nem lett volna konfliktus. Azonban Verstappen második irányváltásából – lehetne mondani biztos megijedt Sebastiantól, nem hiszem, nem így ismertük meg Maxet – és Raikkönen tükörbe nem nézéséből már meg volt a baj. Aminek eredményeként mindketten kiestek, majd Vettel is – mondjuk egy akkora ütéssel az autó oldalán már nem csoda. Verstappen és Raikkönen sem nagyon tudott hova menni, persze a holland fékezhetett volna, de úgy gondolom akkor is kevés lett volna a hely hármuknak és a Ferrarik akkor sem tudták volna az ütközést elkerülni. Szerintem Max figyelmetlen volt és Raikkönen ezt most kicsit túlhúzta, előbb tört ki a finn jobb hátsó kereke, mint hogy Vettellel találkozott volna. Szeretném leszögezni, hogy ez a bejegyzés nem Vettel védelmét szolgálja, a mondanivalóm szempontjából a német helyett Hamilton, Ricciardo vagy bárki lehetett volna a harmadik ebben a helyzetben. Habár ez az ütközés a világbajnoki küzdelem szempontjából nem túl jó… végre volt egy év, ahol nem csak egy csapat pilótái versengtek egymással. Viszont még nem adnám oda a címet Hamiltonnak.
Ezen a rajtbaleseten keresztül Raikkönenre és Verstappenre szerettem volna rávilágítani, hogyan látom én őket.
Kimi miatt szerettem meg gyerekként a Forma 1-et és az egész autósportot, még 2008-ban. Imádtam a stílusát. Soha nem felejtem, mikor a 2009-es Belga Nagydíj rajtjánál a tülekedésben automatikusan a bukótérbe ment, majd visszatért a pályára. Igazából előnyt nem szerzett ezzel, csak kiválóan elkerülte a baleset lehetőségét is. De nagy forma, ahogyan ezt előadta. Sajnáltam mikor visszavonult és nagyon örültem mikor visszatért. Szeretem, ahogy az interjúkat kezeli és nagyon édes a családjával. Tehát, ha valaki kedveli, akkor az én vagyok. Azonban az elmúlt időszakban valami nem úgy megy neki, mint kellene. 2013-ban nyert utoljára, Ausztráliában. Hozza a dobogókat, vagy az aközeli eredményeket, de nyerni nem sikerül. Lehetne mondani, hogy másodhegedűs szerepet osztottak rá, de ez Vetteltől független. Az elmúlt években Hamilton, Rosberg és Verstappen mögött is ért be „csak” másodikként a célba. (Ha meg Vettel hozza szinte minden versenyen a kötelező dobogót és győzelmeket, akkor a Ferrari nyilván a németet „helyezi előbbre”.) Nem olyan, mint régen. A stílusa (mind vezetési, mind személyiségi) révén szinte mindenki szereti, hozzáteszem jogosan és ezáltal olyan „kultusza” lett, hogy ciki Raikkönen jelenlegi teljesítményét megkérdőjelezni. Volt persze technikai problémája is, de negyedik éve (1 Lotusos és 3 Ferraris) mindig van mire fogni. Hatalmas versenyzőnek tartom a mai napig, minden tiszteletem, de lehet, hogy öregszik?! (38 éves lesz október 17-én – hozzáteszem van nála fiatalabb, de „idősebbnek” számító versenyző a középmezőnyben, aki nem értem miért foglalja a fiatalok elől az ülést.)
És akkor Verstappen. 2012 óta követem a pályafutását. Gokartban sorra nyerte a bajnokságokat, de stílusa már ott is megmutatkozott. Harcias, inkább kicsit erőszakos. Ha hibázott, már akkor sem szerette elismerni. Aztán Forma 3-azott, ahol kis túlzással vagy nyert vagy kiesett. Volt szerencsém élőben látni őket apukájával 2014-ben a Hungaroringen. Olyan beképzelten viselkedtek már a szombati napon… A magabiztossággal nincs bajom (a tehetsége meg volt/van hozzá), de a túlzott egoizmussal már igen. Egyébként az első versenyen kiesett, majd 16. lett és harmadik futamon 4. helyen végzett. Az év végi összetettben 3. lett (Ocon nyerte akkor a bajnokságot – akiről valamikor szeretnék egy hosszabb „értékelést”).  A Forma 1-ben a Toro Rossoval nem úgy nyitott, ahogyan azt sokan várták tőle. Most mondhatnám, hogy engem nem lepett meg, de nem mondom. Aztán egy viszonylag kiegyensúlyozott időszakot tudhat a magáénak. Bár ebben segített a szezon közbeni helycsere is, amivel a Red Bull-hoz került tavaly. A váltással több szempontból nem értettem egyet, bár szépen bizonyított az azonnali futamgyőzelemmel, biztos nagy löketet adott neki lelkileg a top csapatban való átülés. Aztán a következő versenyen kiesett. Alapvetően jó szezon t tudhatott a magáénak. Idén azonban nem tudom mit csinál? 14 versenyből (Szingapúrral együtt) 7-szer esett ki, ebből 3-szor ütközés miatt. Szerintem a többi befejezetlen futamában is benne van, hogy kicsit túlhajtja a gépet. Nagyon tehetséges, de meggondolatlan és ő persze soha nem tehet semmiről. Akkora bajnok lehetne, ha nem lenne ilyen és apuka nem adná alá a lovat. Úgy látom két fajta vélemény van róla, az egyik csoport az égig magasztalja és védi, a másik pedig leszólja olyankor is, amikor nem feltétlenül teljesen jogos.
Arra szeretnék kilyukadni, hogy csípőből szidni és védeni valakit nem korrekt, még akkor sem, ha megszoktunk tőle egy adott stílust, viselkedést. Én így láttam a futamot, és ez a véleményem Raikkönenről és Verstappenről.

2017. augusztus 12., szombat

Álmok, lehetőségek és a valóság

Fodor Árpád szenvedélye és akaratereje figyelemreméltó, miközben a különböző bajnokságokban küzd a győzelmet érő pontokért.
1993. július 31-én született Budapesten. Tizenkettedik éve aktív résztvevője a hazai autósportnak. Az utóbbi években a versenygokart mellett nemzetközi sorozatokban is megmérettethette magát, egyetemi Formula Student csapata és az FIA Swift Cup Europe-ban történő szereplése révén. Azt gondolnánk ezt a szimpatikus és tehetséges egyetemistát biztos korlátozza szabadidejének végessége, azonban az anyagiak teszik őt próbára álmai elérésében. De, aki ismeri Árpit tudja, nem adja fel ilyen könnyen. Céljairól, lehetőségeiről és a realitásról mesélt nekem.
Mi fogott meg az autósportban és mikor kezdtél versenyezni?
Az autósport előtt a kerekek fogtak meg igazán. 3 éves voltam és mindig odarohantam az autók kerekéhez, a babakocsikat meg órákig tologattam és így vették észre a szüleim, hogy érdekel. Először a vonatokhoz vonzódtam, de az autók is nagyon tetszettek. Körülbelül 4 évesen elkezdtem nézni a Forma 1-et és azóta datálható az autósportos rajongásom. 10 évesen ültem először gokartban és nagyjából így kezdődött minden.

Mit szólt ehhez a családod?
Örültek neki, de ugyanakkor anyagi lehetőségeink miatt nem tudtak nagyon támogatni benne. Édesanyám féltett is. Mindig, amikor levitt bérgokartozni akkor mondta, hogy „ne menj közel a falhoz”, „menj középen a pályán”. Hát ezt nem fogadtam meg. De egyébként a lehetőségeikhez képest támogattak. Illetve nagyapámat mindenképp meg kell említenem, aki gyakorlatilag a profi versenyzésemet finanszírozta az elején és ezért nagyon hálás vagyok neki.

Több évig indultál az országos gokart bajnokságban, ott milyen eredményeket értél el?
2008-ban indultam az első versenyemen és az első teljes szezonomig 2 évet kellett várnom. 2010-ben, a Közép-Európa Kupa volt az a bajnokság, második lettem. Nyertem 6 futamot, az utolsón buktam el a bajnokságot egy technikai hiba miatt, összességében ez jól sikerült. Utána az elkövetkező években mindig ott tudtam lenni a második, harmadik helyeken év végén, de végül 2015-ben megnyertem az országos bajnokságot és Közép-Európa Kupán, egy erős mezőnyben is tudtam újra a dobogóért küzdeni.

2015-ben kijutottál a Rotax világbajnokságra, melyet Portugáliában rendeztek. Milyen érzés volt egy ekkora volumenű rendezvényen megmérettetni magadat?
Rendkívüli élmény volt, remélem, hogy átélhetem még! 2015-ben a VB-n technikai hibám volt, amit húztam motort, az nem volt jó. Szétszedettük a Rotaxos emberekkel, ők állítottak rajta, de ez szombat délután történt, úgyhogy akkor már nem tudtam sokat nyerni vele. A szombati napot megelőzően is többször próbáltunk intézni valamit a motorral, mert már a rajtelőkészítőből is alig-alig tudtam kijönni, de a plomba miatt még a karburátort sem szedhettük szét. Csak azt a választ kaptam, hogy nyomjam keményebben. Ameddig nem ismerteted meg magad az ottaniakkal, és mutatsz fel pár jó eredményt, addig sajnos ez benne van. De nagyon jó érzés volt ilyen nagy mezőnyben versenyezni. Sokkal többen vagyunk a kategóriában, mint amennyien a pályán egyszerre lehetünk, ez nagyon tetszett. A mentalitás is más, mindenki a határokat feszegeti. A magyar bajnokságban nem nézik jó szemmel, ha tolok valakit az egyenesben, kint volt hogy megkértek, hogy csináljam, és így menjünk előre. Szerintem ez jól példázza, mennyire kiélezett és sokszor taktikus lehet egy verseny, ami nekem nagyon tetszett.
Mennyiben segíti a versenyzést, hogy a Műegyetemen a villamosmérnöki és informatikai karon tanulsz?
Egyelőre semennyire, de ha meglesz a diplomám remélem, anyagilag segít. Alapvetően az egyetem nagyon sok időt elvesz tőlem, főleg egy BME. Ez eléggé teljes embert kíván, tanulásban nagyon nehéz. De ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy így lehetek tagja a BME Formula Racing Team-nek és így sokat tanulok mérnökileg és szerintem jellemformáló szerepe is van. Az idő szempontjából rövidtávon nagyon sokat elvesz, sok energiát kivesz belőlem, de hosszútávon biztosan előnyömre fog válni.

Ez, hogy az egyetem Formula Student csapatának is a tagja vagy, ez magától értetődő volt, hogy részt veszel benne? Milyen szerepet töltesz be, mint pilóta erősíted a csapatot vagy tervezésben, építésben is segítesz?
2011-ben láttam egy beharangozó videót a csapatról és már akkor eldöntöttem, hogy be fogok ide lépni és amikor elmentem az egyetemre, az első szemeszterben ezt meg is tettem, azóta vagyok a csapat tagja. Mivel korán kerültem be, ezért az elején főleg pilótaként voltam aktív, de később ahogy jött a tapasztalat, meg a tanulmányaimmal is előrébb haladtam, elkezdtem én is például a váz gyártásában segíteni. A tavalyi évtől már az elektronikában is benne van a kezem munkája, az idei autónkon futó egyik szoftvert én írtam. Szóval, ahogy telnek az évek meg jönnek a tapasztalatok, egyre több mindenben részt tudok venni és ezért is jó a Formula Student. Többek között megtanít más nézőpontokból is figyelni egy csapat életét, ami idővel összeáll egy kerek egésszé.
Tavaly végig mentél egy szezont a Swift Cup Europe-ban. Milyen volt az idény egy túraautóval?
Az 1.3-as kategóriában mentem, nagyon jó volt. Hirtelen csöppentem bele és abszolút nem számítottam rá, de szerintem egész jól helyt tudtam állni. Ugyan tesztelni nem tudtam előtte, ami szerintem a teljesítményemen meglátszott, mert főleg a szezon elején nem voltam stabil, de nagyon sokat tudtam fejlődni. Szuper volt ott menni és jó lenne, ha majd a későbbiekben is tudnék ott versenyezni!
Melyik sorozatot élvezed a legjobban?
Ez nagyon nehéz kérdés, ezen én is sokat gondolkoztam. A gokartot csinálom a legrégebb óta. Az felépítésében viszonylag egyszerű, nagyon számít, hogy hogyan vezetsz, tehát az alapokat ott mindenképpen meg tudod szerezni. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy csak beülsz és mész, mert ha jól akarod csinálni, sok tapasztalatra és sajnos sok pénzre is szükséged lesz. Sokan el sem hinnék, mennyi állítási lehetőség van egy versenygokarton. Szerintem beállítás terén sem a Formula Studentben, sem egy túraautóban nincs úgy kihegyezve a technika, mint a gokartban. Viszont a költségek is el vannak szállva. Ahhoz, hogy a Közép-Európa Kupán az élmezőnyben lehessél, annyi pénzt kell elköltened, mint mondjuk egy szezonra a Swift Cup Europe-ban. Ez nonszensz. A gokartnak véleményem szerint utánpótlás nevelőnek kellene lennie, de ilyen árak mellett itthon nem tud az lenni. Ezt nagyon sajnálom. A Suzuki azért jó, mert egyrészt az már egy autó, váltós és minden jármű gyakorlatilag egyforma. A pályák is szuperek. Van egy hangulata annak, hogy mondjuk a Hungaroringen az egyes meg kettes kanyarban előzgetitek egymást, vagy a Red Bull Ringen négy kerékkel sodródsz kifelé a Rind kanyarból, esetleg a Salzburgringen a hosszú egyenesben szélárnyékozol ki valakit. Ezek már önmagukban csodás helyszínek. Az is jó még, hogy mivel közel vannak az autók egymáshoz, nagyon szoros a verseny, a szélárnyék többet számít, mint a gokartban. A Formula Student inkább mérnöki oldaláról közelíti meg a versenyzést, ott relatíve keveset megyünk, viszont az autót mi tervezzük, mi építjük és mi is versenyeztetjük, tehát az egész folyamatot a tervezőasztaltól az utolsó verseny kockás zászlajáig végig kísérjük. A mi kezünk munkája, mi vagyunk a felelősek azért, hogy olyan dolgokat tervezzünk és tegyünk az autóba, hogy az versenyképes legyen. Ez nagyon nagy felelősség, és sok időt emészt fel, ráadásul a csapat működése keményen projektmenedzsment feladat is. Ezért a három közül ez a legösszetettebb. Mindegyiknek megvan a maga varázsa, nem tudok kiemelni egyet sem.

Melyik a legemlékezetesebb versenyed? Melyik kupádra vagy a legbüszkébb?
Annyi jó verseny, annyi emlékezetes pillanat volt. Mindenképp az elsők között van, amikor Suzukival először nyertem, az tavaly év elején volt. De az első gokart versenyem az is eléggé meghatározó volt, 2004-ben a Hungarokart Centerben. Rengeteg ilyen verseny van.
Azokat a kupákat tartom a szobámban, amikről úgy érzem, elérésük közben igazán jól teljesítettem. Nem az a lényeg, hogy nyertem-e, hanem hogy hogyan mentem. Ilyen volt a Red Bull Ring 2016-ban esőben a Suzukival, aztán 2014-ben gokartban Kecskemét, ahol egy jó rajttal átírtam a hétvégém képét. A 2010-es szezonvégi kupámra is büszke vagyok, ahogy a 2015-ös, hőn áhított magyar bajnoki címre is. A tavalyi Suzukis (1.3-as bajnokság 2. hely), valamint Mezőhegyi Kupás (Senior, 1. hely) serlegeim is a polcomon csücsülnek.

Mi lenne az álom futamod? (mivel, kikkel, hol)
Mindenképpen valamilyen pályaversenyes futam lenne az. Szerintem nem Forma 1-es autót választanék, mert egy Senna, meg egy Schumacher előnyben lenne hozzám képest és azt nagyon nem szeretem, úgyhogy legyen gokart, mondjuk valami olyan pályán, amit én tervezek. Valami nehéz utcai pályát csinálnék. A Forma 1-es példaképeimet mindenképpen elhívnám, olyan versenyzőket is, akik nem élnek már. Sennával mindenképpen összecsapnék, Gilles Villeneuve-vel, Schumacherrel, Vettellel, Hamiltonnal... meg úgy igazából mindenkivel, akivel eddigi pályafutásom során versengtem. Nagy mezőny lenne, de biztos jól szórakoznánk!

Mi az álmod?
Az, hogy profi autóversenyző legyek. Csak az érdekel, hogy valami olyan sorozatban tudjak versenyezni, ahol kemény a mezőny, legyen meg a kihívás, de ugyanakkor legyen meg az esélyem is, hogy nyerhessek. Meg ne kelljen egyik napról a másikra élni a versenyzésben, hanem legyen egy biztos háttér. Szeretnék Forma 1-es versenyző lenni, Le Mans-ban is elindulnék, de ez most nem a realitás. Az az álmom, hogy jó versenyeket csinálok, és megvan benne a flow-élményem.

Gyakran foglalkozol gyerekekkel, hogy jobban megismerjék a gokartot és sportot. Tanácsokkal látod el őket és segíted a felkészülésüket egy-egy versenyre. Miért tartod ezt fontosnak?
A csapatomban, a CRG-nél már én számítok rangidősnek. Amikor elkezdtem a gokartot OB szinten, akkor is voltak fiatalabb csapattársaim. 14 évesen még csak úgy voltam vele, ha valaki kérdezett, akkor szívesen válaszoltam, de még nem volt nagy tapasztalatom. Egy idő után azon kaptam magam, hogy szeretek a csapattársaimmal foglalkozni. Átbeszélni az íveket, sétálni a pályán, a gokart viselkedéséről beszélgetni. Nem vagyok tréner, a versenyeken főleg a saját dolgaimmal foglalkozom, de ezekre szívesen szakítok időt. Szeretem látni a fejlődést, és a boldogságot az arcokon.

Te hogyan szoktál mind pszichológiailag, mind fizikailag felkészülni egy versenyhétvégére?
Ez főleg 2015-ben volt nálam magas szinten, hogy az edzést napi 1,5-2 óra szinten tudtam tartani, sajnos most így az egyetem mellett, meg hogy picit már a munkába is bele kell kóstolnom nem tudom így tartani. Futni szoktam rendszeresen, mozgáskoordinációs feladatokat is csinálok. Mentálisan is foglalkozom magammal, erősen érdeklődöm a sportpszichológia iránt. Szerintem sokat segített rajtam, mert az elején nagyon izgulós voltam, aztán ebben sokat javultam.

Hogyan tudsz ennyi elfoglaltságot és csapat szereplést összeegyeztetni? Egyáltalán marad másra időd? Mivel töltöd a szabadidődet?
Elég nehezen tudom összeegyeztetni, nagyon másra nincs időm szóval a nyaralás meg ilyesmi az nekem kimerül abban, hogy versenyekre utazom, de nem is baj, élvezem. Például tavaly voltunk Silverstone-ban a Formula Student csapattal, Ausztriában pedig a Swift Cup Europe-pal. Ausztriát nagyon szeretem, nagyon jó pályák vannak ott és nagyon szép ország, úgyhogy ez teljesen olyan nekem, mint egy nyaralás. Németországban is, Csehországban is voltunk. A tanuláson meg versenyzésen kívül viszont időm tényleg nincs másra, normális párkapcsolatról és pár hobbiról is kénytelen vagyok egyelőre lemondani.

Mivel lehet téged felbosszantani?
Teszetoszasággal, illetve amikor valaki ugyanazokat hangoztatja nekem és mindig mondja, hogy „dehát azért a tanulásra is figyelj oda”. Mikor ezerszer és ezeregyedszerre is elmondják ugyanazt és tudom, hogy jót akarnak, de iszonyatosan sokszor hangoztatják. Egyébként szerintem nem vagyok hirtelen haragú, valójában nehéz kihozni a sodromból.

Mit jelent számodra a „boldogság”?
Vezetést, versenyzést. A versenyeket főleg a hangulatuk miatt szeretem, és mikor érzem, hogy kihoztam magamból amit tudtam, az boldoggá tesz. A legnagyobb örömöm a sportomban, mikor teljesen beleélem magam a cselekvésbe, megszűnik minden külső tényező. Nem mindig megy ebbe a lelkiállapotba kerülnöm, de elég gyakran sikerül. A boldogságomhoz az sem elhanyagolható, hogy jól beosszam az időmet, és legyen mindig valami aktuális cél előttem.
Idén is részt vettél a SCE első versenyhétvégéjén, de úgy néz ki a további futamokon nem tudsz rajthoz állni. Mi történt?
Elindultam a Red Bull Ringen és jól is sikerült, de aztán az anyagi lehetőségek sajnos keresztül húzták a számításaimat. Illetve úgy néz ki, hogy az egyetemen a csúszások miatt majd át fogok kerülni az utolsó félévekre államiról önköltségesre, és ezért a tandíjamat is nekem kell állnom. Így nem tudtam a Suzukit tovább bevállalni. Nagyon sajnálom, mert azon voltam, hogy megvethessem a lábam ebben a bajnokságban. A lehetőségeimhez képest szerintem az, hogy több mint egy évet tudtam itt versenyezni, nagy dolog. Ha az elkövetkező években már nem fogom tudni megengedni magamnak, akkor is boldogan fogok visszaemlékezni rá. Jól érzem magam a GFS-nél, szeretem a csapatot. Élvezem, hogy ott vagyok a pályán, még a kamionban alvást is. Olyan, mint egy család és nagyon jó a részének lenni. Ezek nyilván hiányozni fognak, de nagyon hálás vagyok az életnek, hogy ezt megkaphattam.

Máskor is merültek fel anyagi problémák?
Voltak ilyen problémáim, az OB versenyzést is úgy kezdhettem el, hogy amatőr szinten versenyeztem, aztán volt egy pénznyerős verseny, amit megnyertem, és abból vettem az első (gokart) motorom. Nagyapám is támogatott, és így összejött az induláshoz a fedezet. De évekig csak álmodtam arról, hogy gokart OB-s versenyző leszek, ez nekem olyan nagy dolog volt, amikor összejött, hogy szavakba is nehéz önteni. Volt egy ilyen kihagyásom a 2013-as szezonban, csak pár versenyen tudtam menni, annak is anyagi okai voltak. 2015-ben, amikor megnyertem a magyar bajnokságot, akkor is az anyagiak miatt nem tudtam ’16-ban folytatni. Ezért más, olcsóbb bajnokságban kellett versenyeznem, aztán az utolsó pillanatban összejött a Suzuki. Most megint ez van, picit nehezebb helyzetbe kerültem, de meglátjuk. Egyszer fent, egyszer lent.

Volt olyan, hogy egy megkeresést hasonló okok miatt kellett visszamondjál?
Nagyon sokszor volt. 2015-ben szerettem volna elmenni Portugáliába egy edző versenyre a Kálmán Motorsporttal, de végül nem lett belőle sajnos semmi. Magyar bajnokságban forma autózni is hívtak, Suzukiban már egy tucat csapathoz, rallycrossozni is, de ezeket mind vissza kellett mondanom, mert nem volt reális esélyem arra, hogy el tudjak indulni.

Hogyan próbáltál költséghatékonyan részt venni egy hétvégén?
A versenyhétvégék az elején úgy néztek ki, hogy én is szálláson aludtam, mint sokan, de aztán észrevettük, hogy ez elég drága mulatság. 2013-ban, amikor csak pár versenyt mentem, kipróbáltam, milyen a sátorban aludni. Azóta csinálom, hogy nem megyek el szállásra, hanem mindig ott alszom a sátorban a csapatnál. Ezzel több, mint egy versenyhétvége árát egy szezonban meg lehet spórolni, ami azért nagyon sok. Illetve nagyobb a lelkibékém is, jó, lehet, hogy csak egy hálózsákban alszom, de azt a gokartom alatt tehettem és, ha este 11-kor eszembe jut valami, akkor rá tudok nézni. Nyugodtabb vagyok, a légkörből sem szakadok ki, tehát nekem ez csak pozitívum volt, és ezzel lehetett pénzt is spórolni. Suzukiban is ezt csináltam, a csapattal aludtam és szerintem ez nagyban segítette a beilleszkedést. Két-három verseny után már teljesen otthon éreztem magam, és a közösség részének.

Hogyan lehet az ilyen helyzeteket feldolgozni, mikor nem tudsz az adott versenyen részt venni?
Nem volt annyira nehéz, azért hozzá voltam ehhez szokva, hogy nem az jött, amit szerettem volna. Meg kellett küzdenem azért, hogy elindulhassak Rotaxban, és ez kísért tovább is, végig. Rossz érzés, amikor látom, hogy elindul a mezőny, én pedig kívül vagyok. Hiányérzetem van. De azt megtanultam, az indulás nem magától értetődő, sokaknak nem adatik meg. Nem onnan jöttem, hogy mindent a seggem alá toljanak, úgyhogy ezt megtanultam kezelni.

Van mottód?
Felírtam magamnak lelkesítő dolgokat meg mottókat és mindig, amikor érzelmi hullámvölgyemben vagyok, azokat elolvasom, és erőt merítek. Hogy melyik az, amelyiket a leginkább mondanám… Ezt gondolom most a legtalálóbbnak: „A rossz hír az, hogy az idő repül. A jó hír az, hogy te vagy a pilóta.”

Mire lenne szükség, hogy el tudj indulni a Suzukis bajnokságban?
Sok-sok pénzre. Most gőzerővel dolgozom rajta, hogy anyagilag egyenesbe jöjjek. Nyáron munkát is vállalok, úgyhogy meglátjuk.

Hungaroringen vagy valamelyik közelebbi helyszínen nem merül fel, hogy beszállsz egy hétvégére?
Nyilván felmerül, hogy a Hungaroringen elindulnék, de annak nem látom értelmét, hogy összeszedem valahogy egy futamra a pénzt és elindulok. Lesz két versenyem, amin eredményt értem el, aztán ott tartanék, hogy a bajnokságban valahol ott lennék helyezésben a vége felé vagy középen, de egy versennyivel kevesebb maradna jövőre. Inkább nem indulok el, hogy a jövő évre több pénzem legyen, és úgy nagyobb eséllyel tudok egy szezont bevállalni.
Milyenek a kilátások a jövődet illetően?
Ugyan most a Suzukit nem tudom végig csinálni, de a Formula Student és a gokart ott van. Főleg az FS sok időt elvesz, úgyhogy nem unatkozom. Szerintem a jövő évben még a Formula Studentet csinálni fogom, bár valamikor diplomázni se ártana. Sokat jelentett az egyetemi motivációm megtalálásában, hogy ezt csinálhatom. A gokarttal nem tudom mi lesz. Ha a Suzukiban nem folytathatom, csinálni szeretném, de a kettőt együtt nem, mert túlzottan megosztaná a figyelmem. Igazság szerint úgy érzem, a gokarttal befejezetlen ügyem van. De, ha most választanom kellene a Suzuki és a gokart között, akkor a Suzukit választanám.

Hogyan képzeled el az életedet 10 év múlva?
Nem tudom 10 év múlva mennyivel leszek érettebb, mint most, de azért remélem nem fogom minden pénzemet az autóversenyzésre költeni! Lesz egy aranyos feleségem, remélem sok kislányom és kisfiam, olyan munkám, amiben ki tudok teljesedni, és amivel valamilyen szintű versenyzést is ki tudok gazdálkodni. Szeretnék több lábon állni. Sokáig ragaszkodtam ahhoz az álmomhoz, hogy a versenyzésből fogok megélni, amit viszont egyre inkább el kell engednem. Tíz év múlva is vezetni fogok valahol, mert boldoggá tesz! De a mostani önző életformám fel fogom adni, mert szeretnék sokat lenni a családommal.

Nálad sem maradhat el a következő, egyben utolsó kérdésem. Melyik három szóval jellemeznéd magadat?
Kitartónak tartom magam. Azért, mert sosem voltam az a fajta ember, hogy ha bármibe belekezdtem, azt gyorsan nagy sikerek övezték volna. Az autóversenyzést is úgy csinálom, hogy sok energiámat beleteszem, az eredmények nem maguktól jönnek. Szerintem ez segített abban, hogy minden évben egyre jobb lettem. Optimista személyiség is vagyok. Próbálom mindenben a lehetőséget meglátni, persze van, hogy ha például egy technikai hibával kiesek, utána jól kipanaszkodom magam, de az optimizmus jellemzőbb rám. Viszont a harmadik, az utolsó… Önző vagyok, erre a versenyzésben nagy szükség is van, sokszor viszont hátrány. A Formula Student csapatmunkára nevel, ez sokat változtat a hozzáállásomon. A kettőt nem tudom, hogyan lehetne kombinálni. Most az önzőt mondanám harmadik tulajdonságomnak, ám célom, hogy később ebből asszertív legyen.
Köszönöm a beszélgetést! Kívánom, hogy még sokszor lásd meg győztesként a kockás zászlót!

2017. augusztus 6., vasárnap

Mi történt az elmúlt másfél évben?

Jól beígértem bő egy éve, hogy lesznek bejegyzések, gondolatok a Forma 1-ről. Aztán egy cikk és semmi. (Az interjú az más kategóriába tartozik.) Az igazság az, hogy egy dolog, hogy van egy véleményem, elgondolásom és egy másik ezt „papírra” is vetni. Ráadásul az egyetem tényleg elvesz az ember idejéből és mellette inkább aktívan próbálok részt venni az autósportban. A tavalyi szezonban 12 versenyen voltam, ugyan csak szemlélőként, de lehetőleg minél közelebbről. Voltam gokart versenyeken, WTCC-n, Kamion EB-n, nemzetközi forma sorozatokon, valamint magyar gyorsasági futamokon. Ezek mind az országhatáron belül voltak. Hihetetlen csatáknak és győzelmeknek lehettem a részese. Rengeteg emberrel ismerkedtem meg és lettem jóban. Ennek köszönhetően belőlem is olyan érzelmeket váltott ki egy-egy futam, amit nem vártam volna. Bár ehhez, az is hozzá tartozik, hogy ez azokra a szériákra vonatkozik, amelyeknél több versenyhétvégén is ott voltam. Fantasztikus élményekkel gazdagodtam, leintettem egy gokart verseny döntő futamát. 
Interjút készítettem egy feltörekvő fiatal tehetséggel, Molnár Bendivel, aki az idény végén majdnem bajnok lett. És ezek a kalandok idén tovább folytatódtak. Már 8 versenyen voltam, ebből kettőn (ráadásul külföldön) az egyik Európa Bajnoki sorozat munkatársaként. Szuper érzés belülről szemlélni a dolgokat és egy klassz csapat részesének lenni. Látni az előkészületeket, az apró dolgokat, hogy mi minden kell ahhoz, hogy egy futam jól sikerüljön. Emellett nagyon király a rajtrácson állni néhány perccel a start előtt.
Megannyi élmény, amit nem lehet pár mondatba besűríteni. Ezt megélni kell. Mikor a csapattal száguldasz ki a quadon a pályára és látod a kisgyerekek szemében ugyanazt a vágyakozást, mint amit te is éreztél néhány hónappal ezelőttig. Igazából még nem is fogom fel, hogy nem csak külső szemlélő vagyok. Volt lehetőségem élményautózni is, amit már jó pár éve szerettem volna kipróbálni. Felejthetetlen érzés - megtapasztalni azt, hogy milyen erő van egy autóban, leírhatatlan. 
Remélem, nem kell ebből a valóra vált álomból felébrednem. Köszönöm, hogy megélhetem ezeket a pillanatokat! Most már egy Forma 1-es futamot is más szemmel nézek, eddig is sejtettem mennyi munka lehet abban, de most már tudatosult. A szurkolást is a kedvencemnek (amit nem mondok el, ha már az elmúlt években szerintem jól titkoltam) sokkal bensőségesebbnek érzem, pedig sok mindent átéltem azóta mióta neki drukkolok.

Egy ideje gondolkozok azon, hogy inkább a saját versenyhétvégéimről osztanám meg itt az élményeimet Veletek. De még nem tudom mit hoz a jövő. Egy biztos - ahogy a blog neve is mutatja - nem csak Forma 1-ről fog szólni a lap, hanem különböző futamokról és ahhoz köthető élményekről, meglátásokról (ha folytatom).

2016. június 28., kedd

Szimulátorból a versenyautóba

Molnár Bendegúz idén teljesíti első szezonját az FIA Swift Cup Europe sorozatban.
1998. január 22-én született Budapesten. Már kiskorában megismerkedett az autó-motorsporttal, de az anyagiak miatt csak szimulátoron róhatta a köröket. Idén tavasszal gond nélkül megnyerte a RaceStar tehetségkutatót, – ahol számos teszten bizonyítaniuk kellett a résztvevőknek alkalmasságukat – melynek fődíja volt egy ülés az Európa bajnokságban. A GFS Racing Team-et erősíti, több dobogós helyezést is begyűjtött már. Legutóbbi versenyhétvégéjén mindkét győzelmet bezsebelte a Pannóniaringen. Külön öröm a számomra, hogy ennek a helyszínen lehettem szemtanúja. Nagyon tehetséges fiatal versenyző, aki előtt nagy jövő áll.

Mikor és hogyan találkoztál először az autó-motorsporttal?
Édesapám 3 évtizeden keresztül versenyzett mind autóval, mind pedig motorral és mikor 4 éves voltam, akkor rendőrnapon ki lehetett próbálni egy 50cc kismotort. Ott ráültem, nagyon megtetszett és apa utána mondta, hogy kezdjem el én is a motorozást. Természetesen beleegyeztem!

Miért váltottál motorról autóra?
A motorozást anyagi okok miatt kellett abbahagynom 12 évesen, utána pedig elkezdtem szimulátorozni és akkor döntöttem úgy, hogy mindenképpen autóversenyző szeretnék lenni!

A gokartozás mennyire merült fel?
Nekem nagyon tetszik a gokartozás, de sajnos nagyon drága… Csak bérgokartoztam és ott indultam kisebb bajnokságon, valamint az oagb-n (országos amatőr gokart bajnokság) egy futamon.

A szimulátorozást hobbiból csinálod/csináltad vagy szintentartásként?
Úgy gondolom, hogy eleinte az első pár évben csak hobbi volt, de mikor nagyobb lettem akkor elkezdtem vele komolyabban foglalkozni és indultam online bajnokságokon.

Van jogsid?
Van, igen. Lassan 1 éve.

Mi az álmod?
Az, hogy egyszer hivatásos autóversenyző lehessek és eljuthassak minél magasabb szintre.

Ki a példaképed?
Michelisz Norbert. Nem találkozunk még túl sokszor, de az a pár alkalom mikor tudtam beszélni vele, az nagyon pozitív volt. Nagyon segítőkész és sok jó tanáccsal látott el engem.

Mikor tudatosult benned, hogy indulhatsz a bajnokságban?
A tehetségkutató megnyerése után pár nappal is alig tudtam felfogni, hogy ebben a szezonban igazi autóversenyen fogok indulni. Nagyon furcsa, ám csodálatos érzés volt!

Milyen érzés, hogy egyik napról a másikra tulajdonképpen az egész ország megismert?
Egyszerűen felfoghatatlan…

Azóta ez mennyit változott?
Úgy gondolom, hogy eddig nagyjából tudtam kezelni, hiszen még nem vagyok azon a szinten, hogy olyan túlzottan nagymértékűek legyenek a megkeresések. Most még nem annyira nehéz kezelni.

Suliban az osztálytársak, tanárok hogyan fogadták?
Az osztálytársaim tudták, hogy az a legnagyobb vágyam, hogy autóversenyző lehessek, szóval nekik, nem volt olyan nagy szám, de természetesen gratuláltak. A tanárok közül pedig nem mindenki tudta, hogy nekem ez a vágyam és mikor megtudták, hogy idén versenyezni fogok, ráadásul Európa bajnokságban, akkor csodálkoztak.

Mire gondoltál, mit éreztél a rajtrácson állva az első Swift versenyeden?
Nagyon furcsa érzés volt, hiszen előtte nem volt még autós tapasztalatom, csak a tehetségkutatón 10 kör. Nem féltem, de tudtam, hogy nagyon kemény lesz.

Mi volt az elsődleges célkitűzésed (az első verseny előtt)?
Az, hogy minél előrébb végezzek!

Gondolom egyre komfortosabban érzed magad az autóban. Hogyan éled meg a versenyhétvégéket?
Szépen lassan kezdek összeszokni a csapattal, szóval egyre könnyebben értek meg én is dolgokat, valamint sokat telemetriázunk, így megtudom, hogy hol vannak még javítandó hibáim. Ezek sokat jelentenek, így egyre biztosabbnak érzem magam az autóban.

Mesélj egy kicsit a pannóniaringi eseményekről, ahol megszerezted mindkét futam-győzelmet?
Az időmérőig nem volt lehetőségem túl jó gumikkal gyakorolni a pályán, szóval nem tudtam pontosan, hogy milyen is leszek akkor, ha új gumikat tesznek fel nekem. Szerencsére jó lett a beállítás, így sikerült megnyernem az időmérő edzést, onnan pedig tudtam, hogy meg lehet a tempóm ahhoz, hogy futamot nyerjek. Az első futamon az volt a célom, hogy minél nagyobb előnyt tudjak kiautózni és szerintem ez egész jól sikerült, mivel még a gumikat is jó állapotban tudtam tartani. A második futamon a 8. helyről rajtoltam és az volt a célom, hogy minél előrébb végezzek. Ez szintén jól sikerült, hiszen a második helyen hoztam be az autót, de mivel sok büntetést osztottak pályaelhagyások miatt, így végül a itt is a dobogó legfelső fokára állhattam.

Mi a célod az idényben? 
A célom, hogy a top 3-ban végezzek, de nagyon fogok hajtani a bajnoki címért!

Mennyire ismered az ellenfeleidet, a mezőny többi tagját?
Most már egész jó kapcsolataim vannak. Benyó Mátéval például mindig együtt telemetriázunk és sok mindent megbeszélünk!

Kivel versenyeznél szívesen? (múltból, jelenből, bármilyen szériából)
Ez egy nehéz kérdés, hiszen idén kezdtem. Ezen nem gondolkodtam még.

Hogyan néz ki egy edzésed?
Nincs még edzéstervem, de folyamatban van. Leginkább szimulátorozok, szeretek úszni és futni is.

Milyen más sportok érdekelnek még (nézni, csinálni)?
A síelés, ami nagyon érdekel és nagyon szeretem nézni is. Nagyon szeretem a kézilabdát, és amíg volt itteni csapatunk, addig én is a tagja voltam.

Hogyan képzeled el magadat 5 év múlva?
Sajnos erre nem tudok válaszolni, mivel Magyarországon pénz nélkül elég nehéz nagyobb kategóriákba kerülni.

Mi a kedvenc helyed (város, ország, táj) a világban?
Los Angeles

Mit jelent számodra a „boldogság”?
Azt mikor azt csinálhatom, amit szeretek.

Mivel lehet kikergetni a világból?
Mikor valamit nagyon sokszor megkérdeznek, mert azt hiszik, hogy elfelejtem.

Mi a kedvenc tantárgyad?
Mivel imádok sportolni, így a testnevelés.

Van házi kedvenced?
Van egy kiskutyám.

Melyik három szóval jellemeznéd magadat?
Törekvő, Céltudatos, Ügyes. 

Köszönöm a beszélgetést! További sok sikert kívánok!

2016. március 21., hétfő

Melbourne, új időmérő, Halo

Izgalmas versenynek lehettünk szemtanúi. A tavaly már megszokott módon a Mercedesé lett az első sor a rajtrácson, a Ferrarié a második. A piros lámpák kialvása után Vettel, nyomában Raikkönennel az élre tört. Hamilton a hatodik helyre esett vissza. 
video
Később Gutierrez és Alonso összeért, mely nagyon csúnyán is végződhetett volna, de szerencsére épségben megúszták. A spanyol többször megforgott, majd szinte fejjel lefelé álló autóból mászott ki sikeresen. Ezt piros zászló követte. 
video
A versenyzők a boxutcában sorakoztak fel. A Mercedes eltérő gumitaktikát választott, melyre szerintem a Ferrarinak reagálnia kellett volna. Később Raikkönen autója füstölt, majd a pitbe érve ki is gyulladt a felső légbeömlő. Vettelnek ki kellett mennie kereket cserélni. Így Rosberg átvette a vezetést, idővel Hamilton feljött a második pozícióba. A futam végéhez közelítve Vettel egyre közelebb ért Lewishoz, de nem volt esélye megelőzni. 
A dobogó legfelső fokára Rosberg állhatott Hamilton és Vettel előtt. Ricciardo otthon negyedik lett. Grosjean az új csapattal, a Haas-szal hatodik, nagyszerű idénykezdés volt, mely számukra felért egy győzelemmel.

Szombaton a kvalifikáció az új időmérés szerint zajlott.
Nekem eleinte tetszett az ötlet. Gyakran a Q1, Q2 unalmas volt, csak az utolsó percekben jöttek ki a pályára. Tulajdonképpen a Q3-ban is csak az idő lejártával kezdődött meg a tűzijáték. Gondoltam így mindig lesz izgalom és autó a pályán. Rosszul hittem. Sokszor az adott versenyző nem is tudta befejezni a körét, később már el sem kezdték csak várták, hogy kiessenek. A Q3-nak sokkal hamarabb vége lett. A Ferrarik ki sem mentek a végén. Az utolsó percekben azt mutatták ki, mit csinál a boxban. Emellett a statisztika is az új rendszer ellen van. Tavaly 18 autó 273 kört tett meg, míg idén a 22 autó 222 kört. Szerencsére a vezetés is belátta, hogy a régi rendszer jobb, így már a következő versenyen visszatérnek a hagyományoshoz.

Akár már jövőre bevezetnék a Halo-t, mely a pilóták fejvédelmét szolgálná. Kérdem én: minek? Bianchi esetében nem enyhítette volna a sérülést. Anno Massát sem védte volna meg, ugyanúgy be tudott volna repülni a rugó a résen. Emellett most, Alonsót is gátolta volna a kimászásban. Ha az autó ránehezedik, akkor nem tudja leszedni. Abba bele se merek gondolni, ha kigyulladt volna az autó és van a Halo, akkor mi van. Minden másodperc számít. Fontosnak tartom a biztonságot, de ez a forma autózásnak a királykategóriája. Ezek a srácok tisztában vannak vele, mire vállalkoztak. Ha valaki fél, bőven akad jelentkező a helyére. Ez ilyen. Senna és Bianchi tragédiája között több, mint 20 év telt el, emellett mindkettejük esete nagyon peches volt. Régen egy Alonsoéhoz hasonló bukást követően nem szálltak volna így ki az autóból és sétáltak volna el. A Forma 1 biztonság évről évre jobb, nyílván igényel még fejlesztést, de nem mindegy milyen áron.

Szerkezet váltás

Egy ideje fogalmazódik bennem a dolog, de mostanra jöttem rá, mit is szeretnék.
Már az érettségi időszakban fellépett ez a helyzet és most az egyetem mellett tovább erősödött. A futamról futamra való verseny-összefoglalók kezdtek teherré válni. Ugyanolyan lelkesen néztem a futamokat, de a megírásuk már nehezemre esett és ezt az elkészülésük is mutatta. Azonban nem szeretném bezárni a blogot, csak módosítani a funkcióján. Továbbra is lesznek bejegyzések, de nem feltétlenül minden nagydíj után. Viszont egy-egy hírrel, történéssel kapcsolatban megosztanám veletek gondolataimat, véleményemet - tehát az egész Forma 1-gyel kapcsolatban és nem kifejezetten a versenyekről. Hatodik évet kezdem meg e bloggal, ezalatt sok minden történt. Én is felnőttem és ezt már ebben a formában erőltettetnek éreztem.
Remélem nem okozok csalódást az új módszerrel! Örülnék a visszajelzéseiteknek! J

További jó szurkolást és olvasást!