Mi történt az elmúlt másfél évben?

Jól beígértem bő egy éve, hogy lesznek bejegyzések, gondolatok a Forma 1-ről. Aztán egy cikk és semmi. (Az interjú az más kategóriába tartozik.) Az igazság az, hogy egy dolog, hogy van egy véleményem, elgondolásom és egy másik ezt „papírra” is vetni. Ráadásul az egyetem tényleg elvesz az ember idejéből és mellette inkább aktívan próbálok részt venni az autósportban. A tavalyi szezonban 12 versenyen voltam, ugyan csak szemlélőként, de lehetőleg minél közelebbről. Voltam gokart versenyeken, WTCC-n, Kamion EB-n, nemzetközi forma sorozatokon, valamint magyar gyorsasági futamokon. Ezek mind az országhatáron belül voltak. Hihetetlen csatáknak és győzelmeknek lehettem a részese. Rengeteg emberrel ismerkedtem meg és lettem jóban. Ennek köszönhetően belőlem is olyan érzelmeket váltott ki egy-egy futam, amit nem vártam volna. Bár ehhez, az is hozzá tartozik, hogy ez azokra a szériákra vonatkozik, amelyeknél több versenyhétvégén is ott voltam. Fantasztikus élményekkel gazdagodtam, leintettem egy gokart verseny döntő futamát. 

Interjút készítettem egy feltörekvő fiatal tehetséggel, Molnár Bendivel, aki az idény végén majdnem bajnok lett. És ezek a kalandok idén tovább folytatódtak. Már 8 versenyen voltam, ebből kettőn (ráadásul külföldön) az egyik Európa Bajnoki sorozat munkatársaként. Szuper érzés belülről szemlélni a dolgokat és egy klassz csapat részesének lenni. Látni az előkészületeket, az apró dolgokat, hogy mi minden kell ahhoz, hogy egy futam jól sikerüljön. Emellett nagyon király a rajtrácson állni néhány perccel a start előtt.

Megannyi élmény, amit nem lehet pár mondatba besűríteni. Ezt megélni kell. Mikor a csapattal száguldasz ki a quadon a pályára és látod a kisgyerekek szemében ugyanazt a vágyakozást, mint amit te is éreztél néhány hónappal ezelőttig. Igazából még nem is fogom fel, hogy nem csak külső szemlélő vagyok. Volt lehetőségem élményautózni is, amit már jó pár éve szerettem volna kipróbálni. Felejthetetlen érzés - megtapasztalni azt, hogy milyen erő van egy autóban, leírhatatlan. 

Remélem, nem kell ebből a valóra vált álomból felébrednem. Köszönöm, hogy megélhetem ezeket a pillanatokat! Most már egy Forma 1-es futamot is más szemmel nézek, eddig is sejtettem mennyi munka lehet abban, de most már tudatosult. A szurkolást is a kedvencemnek (amit nem mondok el, ha már az elmúlt években szerintem jól titkoltam) sokkal bensőségesebbnek érzem, pedig sok mindent átéltem azóta mióta neki drukkolok.

Egy ideje gondolkozok azon, hogy inkább a saját versenyhétvégéimről osztanám meg itt az élményeimet Veletek. De még nem tudom mit hoz a jövő. Egy biztos - ahogy a blog neve is mutatja - nem csak Forma 1-ről fog szólni a lap, hanem különböző futamokról és ahhoz köthető élményekről, meglátásokról (ha folytatom).