Tegnap volt 10 éve, hogy Vettel először lett világbajnok. Az egy nagyon feszült nap volt, de sikerült, megcsinálta és életében először Forma 1-es világbajnokká vált. Akkor nem tudtam sírni azt se tudtam fiú vagyok-e vagy lány, de még most is érzem azt, amit akkor.
Most a Török Nagydíj hétvégéjén (nagyon szeretem ezt a pályát még régről), úgy tűnt lehet esélye lesz Vettel-nek és a Ferrarinak. Jót tett, hogy Binotto nem volt a helyszínen. Az elmúlt évek nagyon nem voltak Vettel-hez méltóak. Az autó mint már írtam egy f*stalicska, a csapatfőnök csak van, de minek, a versenyzők meg frusztráltak. Leclerc-nek azért néha sikerül ebből kitörni, de Vettel-nek mostanában ez nem nagyon ment. Dobogón utoljára tavaly Mexikóban állt, második lett. Jól indult a Ferrari hétvégéje, aztán a tegnapi időmérő úgy sikerült, ahogy az már megszokhattunk, rosszul, Q2-ben kiestek. De ma Vettel rajt után feljött a harmadik helyre. Ki is egyeztem volna az állással, intsük le most – gondoltam. Később azért lecsúszott az ötödik helyre, ekkor kezdtem egyre feszültebb lenni. Mert nem akartam, hogy lemaradjon a dobogóról, már annyira kijárna neki. Az utolsó körökig hittem benne és reméltem, hogy történik valami csoda (vagy bejön a “woodoo-zásom”) és valahogyan előrébb tud lépni a negyedik helyről. Persze elég rossz helyzet volt, hogy Leclerc ment előtte, aki szintén a kedvencem. De most választani kellett és valószínűleg a múltra való tekintettel a szívem Vettel felé húzott. Ezalatt Hamilton-t már leintették elsőként, ezzel megszerezte hetedik vb címét (megmondom őszintén, én már annyira kiábrándultam a Forma 1-ből mostanában, hogy ugyan nézem a versenyeket, követem a híreket, de én már nem tudtam hányadik jön – nem mindegy, úgy is Lewis nyer), de el kell ismerni ma tényleg jól ment. Közben már úgy szorítottam a kezemet, hogy a vér is kiment belőle és egyszer csak azt látom, hogy Perez és Leclerc valamit szerencsétlenkedik és végül Vettel halad át harmadikként a célvonalon. (Jobb lett volna akkor már egy Hami, Charlo, Seb sorrend, de nem vagyok telhetetlen.) Hát én jobban bőgtem, mint Hamilton. Előtört a 14 éves énem, aki most a 24 évessel együtt végtelenül boldog volt! És még most is az vagyok. Régóta vártam erre a sikerre és szépen lassan elszoktam az igazi szurkolástól, sajnos…
Vettel annyira megérdemelte ezt a dobogót, annyi vergődés után. Sokan cikizik, hogy már nem olyan, mint régen, de ma megmutatta, hogyan kell ezt csinálni. Lehet ő is látja a fényt az alagút végén azzal, hogy jövőre elhagyja a csapatot és az Aston Martin-nal folytatja tovább. Nem tudom. De rég láttam ennyire összeszedetnek és pontosnak. Bebizonyította, hogy nem hiába hiszek benne ennyire, hogy az a Vettel még ott van, akinek én 12 éve szurkolni kezdtem. Remélem az, hogy most visszatért önmagához így is marad és jövőre versenyképes autója is lesz hozzá és akkor jaj neked Hamilton. 😀 Egyébként az is annyira emberi, ahogy Vettel elsőként ment oda Lewis-hoz gratulálni!
Hihetetlenül örülök Neki! Gratulálok Sebastian Vettel!
#alwaysbelieveinSeb
