Emlékszem a 2011-es Masters Kart-on szerettem meg igazán. Az
eseményt eredetileg Jean-Eric Vergne miatt néztem, de ott figyeltem fel
Bianchi-ra és Leclerc-re is. Jules nevét előtte is ismertem, de akkor még csak
néhány éve követtem az autósportot.
Bianchi 2012-ben a WSR 3.5 kategóriában állt rajthoz, de a
Forma 1-es Force India teszt és tartalék pilótája volt. Több szabadedzésen is
vezethette a csapat autóját. A Magyar Nagydíj pénteki napján sikerült vele
találkoznom a szálloda előtt. Sose felejtem azt a pár percet! Emlékszem több
autó érkezett, egyszerre jöttek vissza a hotelbe a versenyzők. Én csak őt
kerestem, amint megláttam kiszállni, rögtön odafutottam hozzá. Még arra is
emlékszem, hogy saruban voltam és a hotel előtti kövön csak úgy csattogott és
rettegtem, hogy ott fogok eltanyázni, de szerencsére nem égettem le magamat.
Köszöntem neki, majd kértem, hogy csináljunk egy közös képet. Beleegyezett,
láttam a meglepettséget az arcát. Utána, az akkori 1 éves francia tudásommal
"Merci beaucoup!"-val köszöntem meg. Ekkorra már viszonylag sokan
álltak körülöttünk. Ez így működik. Ilyenkor, ha egy civilhez kellő
lelkesedéssel odafutnál rajongva, akkor nagy eséllyel utána majd ki kellene
vergődnöd a tömegből. Visszatérve, annyira boldog voltam, hogy autogramot
majdnem elfelejtettem kérni. Ő már fordult el, hogy a többieknek is legyen
lehetősége. Ekkor én félve szóltam neki valami olyasmit, hogy "ohh, bocsi
ezt elfelejtettem". Erre ő szó nélkül visszafordult hozzám és mosolyogva
aláírta a könyvecskémet. Utána már nem nyaggattam. (Érdekesség, hogy ha jól
megnézzük a majdnem 8 éves közös képünket, akkor a háttérben felfedezhető Paul
di Resta, aki akkor a Force India versenyzője volt és engem ő a legkevésbé sem
érdekelt akkor, hihi.)
Nagyon reméltem, hogy a WSR 3.5-ben ő lesz a 2012-es bajnok,
nagyon jó esélyekkel is indult. Aztán az utolsó versenyen a fő riválisa úgy
döntött inkább kiüti Bianchi-t, hogy tutira ő legyen a bajnok. Jules kiesett, a
másik (akit most nem akarok megnevezni, nem erről szól a dolog, aki tudja, az
úgy is tudja) visszaesett, pontszerző sem lett, de ezzel bezsebelte a címet. A
bírák sem büntették, szóval jól kiügyeskedte a rivális. Hihetetlenül dühös
voltam, nagyon igazságtalannak tartottam. Persze ez benne van a pakliban, de
akkor is szemétség volt. 4 ponton múlt.
De úgy voltam vele, majd a Force India - remélhetőleg -
leszerződteti a következő szezonra. Na, ez sem így történt, helyette egy
fizetőset választottak. Aztán pár héttel később a Marussia bejelentette,
Bianchi-t, mint az egyik pilótáját. Onnan pár év után átülhetett volna a
Ferrariba. Izgatottan vártam, hogy a Forma 1-ben láthassam. 2014-ben Monacóban
pontszerző lett, ez felért akkor egy győzelemmel.
Szeptemberben elkísérte, az akkor WSR 2.0-ás Leclerc-t a
hungaroringi versenyhétvégére. A két család kimondottan közel áll egymáshoz. Jó
érzés volt újra látni és látni mennyire ember maradt.
Aztán októberben, a Japán Nagydíjon megtörtént a tragédia.
Már akkor biztos volt, nagy a baj. Emlékszem még másnapra kellett törit
tanulnom, olvastam a könyvet, de semmit sem fogtam fel belőle. Csak Bianchi-ra
tudtam gondolni. Sajnos utána sem érkeztek állapotáról biztató hírek. A
szurkolók kitalálták, hogy öltözzünk pirosba érte, #DressForJules, így fejezzük
ki, mennyire mellette vagyunk és drukkolunk neki. Pirosba mentem a szalagavató
táncpróbára.
Bianchi 2015. július 17-éig kómában volt. Szőrnyű volt erre
a hírre ébredni reggel, hogy már nem tudott tovább harcolni az életéért. Kicsit
én is összetörtem és miközben felidézem ezeket az emlékeket nehéz nem
elpityeregni magamat. Nagy tehetséget és hihetetlenül szimpatikus és szerényt
embert vesztett vele az emberiség. Különös, mikor Monacóban és Nizzában jártam
- a tragédia előtt néhány évvel -, ahol Ő felnőtt és élt azt hittem ott vagy az
ottani emberekkel nem történhet ilyen (ez pozitívan értem). Nyilván ez butaság,
de akkor ez a kontrasztos dolog még jobban megviselt. Előtte állt az élet...
Az viszont biztos, hogy sohasem felejtünk el Jules!
Különleges helyed van az emberek és az én szívemben! ❤
