Boldog 7. születésnapot!

Mikor kicsi voltam, apa sokszor nézte a Forma 1-et, már akkor is tetszett a motorhang, tudtam néhány nevet, mint pl. Montoya vagy Trulli és persze mindig berohantam a pezsgő locsolásra és szinte kívülről tudtam a német és olasz himnuszt. Aztán egyszer 2008-ban odaültem és teljesen magával ragadott. Onnantól kezdve nem volt megállás. 2009-ben már nagyon vártam, hogy elkezdődjön a szezon. Apáék mindig tippeltek a versenyekre az év elején, így én is beszálltam. Akkor még a versenyek is izgalmasak voltak. És az év végén, zöldfülűként én nyertem a totót, háhá! A 2010-es évet imádtam, és az utolsó versenyt, ahol eldől a világbajnoki cím sorsa sosem felejtem el. Nem hittem el, hogy 4 hónapot kell várni a következőre. Így hetente visszanéztem azt a futamot (mert, hogy felvettük és azóta az összes futam megvan dvd-n – nem, kicsit sem bolond a család). Majd úgy döntöttem videónaplót csinálok. 70 napon keresztül csináltam, egészen az első futam napjáig – aznap kettőt készítettem így lett 71 felvétel. (Na ez az, amit most nem osztok meg, erre még nem áll készen a világ.) 

Valamint az Ausztrál Nagydíj hetén létrehoztam a blogot. Alapvetően tanulási céllal. Ekkor még általánosba jártam. Még nem tudtam mi, hogyan lesz, de ki akartam fejezni a sport iránti rajongásomat. Bár az alapgondolat az volt, hogy a saját véleményemet írom. Ez akkor még nem nagyon jött össze. Versenyek közben jegyzeteltem, majd begépeltem szöveggé (eleinte az összefüggő szöveget is a füzetembe írtam). Igazából csak összefoglalók voltak, tényekkel, eléggé objektíven. De abban az időszakban ez boldoggá tett, ebben a formában is. Ezt csináltam évekig, közben néhány interjúval. Majd az érettségi táján nagyon teherré vált, de még a 2015-ös évet befejeztem. 2016-ban még év elején próbáltam az eddig megszokott menetet követni. Ez az első verseny után meghiúsult (ebben az egyetem is közrejátszott). Jött még egy interjú, majd 2017 nyarán újra belevágtam és most már tényleg az én meglátásaimat írom és azt, ami engem foglalkoztat, amit én élek meg. Végül is 6 évvel később sikerült megvalósítani az eredeti célt. Egyébként én ezt pozitívan fogom fel. Mindig elolvastatom apával, amit írok, régen volt, hogy szinte az egészet át kellett fogalmazni és azzal is annyi, de annyi idő ment el. Ma már max egy-két szócsere és ennyi. Nyilván ez azért korral is jár, de én tényleg érzem a fejlődést. Emellett, amikor visszagondolok ezekre az évekre, erőt ad. Amikor látom egy-egy cikk megtekintési számát (vagy összetételét), akkor érzem, hogy az a sok-sok év nem volt hiábavaló. Nem utolsó sorban jól is hangzik. Viccet félre téve szerintem az is nagyon jó, hogy már 2012-ben is csináltam interjút, ráadásul nem is akár kikkel és ha már akkor sikerült így bele nyúlni, hogy kivel érdemes, akkor valamit csak jól csináltam. Azokban az időkben hihetetlenül tudtam örülni egy-egy olyan jellegű visszajelzésnek. Mármint volt olyan, hogy kitettem egy posztot – mondjuk egy tesztről –, utána megosztottam és betaggeltem az adott versenyzőt, majd volt egy megtekintés abból az országból nem sokkal a közzétételem után. Az ilyeneket sosem felejtem el. Persze ezek a dolgok manapság is megvannak és ugyanúgy tudok neki örülni, de akkor egy csodának tűnt 15-16 éves fejjel. Rengetek pozitív visszajelzést kapok mostanában is, sokszor olyan helyről jön, ahonnan nem is várnám.
Szóval csak szeretném megköszönni Nektek a több, mint 30.000 kattintást és remélem a következő években is velem tartotok!

Boldog 7. szülinapot Futamról-futamra!