Kubica soha nem volt az első
számú kedvencem, de mindig szurkoltam neki. Olyan hétköznapi, átlagos srác
volt. Figyelemre méltó, hogy Európa keleti feléből is el lehet jutni a Forma
1-ig és szépen helyt állni. De ennek semmi köze nincs a „lengyel, magyar két jó
barát” mondáshoz. Ha valaki szimpatikus akkor drukkolok neki, ha nem, akkor nem
és ezt nem a nemzetisége határozza meg. Persze jó érzés, ha a „közelből” kerül be
versenyző a királykategóriába, de van olyan, akit ezzel együtt nem kedvelek
(lehet találgatni ki az). Visszatérve Kubicára nagyon szerettem a vezetési
stílusát és a szerénységét. Egyszer még írtam is neki a szülinapján – akkor még
csak emailben volt szokás. Aztán 2011 elején megtörtént a baleset. Tisztán
emlékszem, egy vasárnap reggel volt és csak meredtem a képernyőre, hogy ilyen
van?! Később nem hittem el, hogy egy banális hibán - mint a szalagkorlát nem
megfelelő felszerelése – múlt az egész és meg is úszhatta volna sérülés mentesen.
Nagyon bíztam benne, hogy minden rendben lesz és felépül. Ugyan időbe tellett,
de szerencsére helyrejött és versenyezni is képes. Reméltem, hogy egy nap
visszatérhet a Forma 1-be, de őszintén szólva nem hittem ebben. Egészen
tavalyig. Úgy tűnt ő lesz a befutó a Williamsnél (persze ha Massa nem gondolja
meg magát és mégis marad – csak vicc). Ez a csapat pont megfelelő a
visszatérésre, nem top csapat, de azért nem is a legalja és a megtett körei
alapján maximálisan megérdemelné. Hihetetlen, szegénynek, hogy néz ki a keze és
mégis mire képes vele. Én őt választottam volna!
Hát a Williams nem. Nem elég
nekik egy pénzeszsák, nekik kettő kell. (Egyébként Strollt tehetségesnek
tartom, nem azért mert dobogós lett, hanem azért voltak olyan előzései, ami nem
csak apuci pénze.) Sirotkint választották. Most komolyan? Biztos változott –
remélhetőleg előnyére – az évek folyamán, de egy olyan pofátlanul versenyző,
mindig is a pénzéből eredményt elérő embert, mint ő, én keveset láttam. A 2012-es
idényben az akkor jó sorozatnak számító Auto GP-ben indult. Tipikusan az a srác
volt, hogy „ha én nem nyerek, akkor te sem” és ehhez tartotta magát az első
körökben is. Akkor a Hungaroringen ennek szemtanúja voltam. Az első kör végén vezető
pozícióban lecsúszott az ívről, a mögötte jövők érthetően kaptak a lehetőségen és
próbálták az élre törni. Sirotkin mi csinált? Lelökte a pályáról legnagyobb
riválisát. Ez a viselkedése az egész szezont végig kísérte és természetesen
mindig az ő javára döntöttek, pedig a vak is látta, miket csinált. Végül azért
csak igazságos volt az élet és csak a harmadik helyen végzett az év végén. De
sokkal nagyobb harc lehetett volna a bajnoki címért, ha nem szólt volna bele
ilyen szinten a futamokba. Bicskanyitogató volt a stílusa, nem csoda, hogy akkor
a hungaroringi versenynél a félrelökött riválisa majdnem neki ment az orosznak,
csak az önuralma állította meg. 2012-öt követő években ellavírozgatott
viszonylag az élmezőnyben, de bajnok nem lett. Aztán várt hátha tesztpilótából
(amit akkor sem értettem miért?!) rendes Forma 1-es versenyző lehet. És bejött.
Nyilvánvaló, hogy nem fogok neki szurkolni.
De igazából nem az a bosszantó,
hogy az ő, Sergey Sirotkin álma valóra vált, hanem hogy hogyan és, hogy mennyi-mennyi
versenyző alkalmasabb lenne arra az ülésre – beleértve Kubicát is. De ők nem
kapják meg a lehetőséget, mert nincs annyi pénzük, holott tehetségesebbek és
nem ilyen gátlástalanul erőszakosak.
