Ferrari

Lassan minden versenyhétvégén azt érzem ki kell adnom magamból, amit a Forma 1-ről és a Scuderia Ferrariról gondolok. (Aki Instagramon követ, az ott láthatja azért a megnyilvánulásaimat ezzel kapcsolatban.)  Csak azért a lelkem mélyén hiszem, hogy na majd a következő futamon és azt követőn a dolgok jól alakulnak. Aztán ez nem igazán történik meg és most lett elég.

Nyilván a rajongók mindig úgy gondolják az FIA csak az ő kedvencünket bünteti és a többiek kezére játszik. De, amit az FIA csinál rendszeresen, azt gondolom nem korrekt. Következetlenül szabja ki a büntetéseket és részrehajlóan. Vetteltől elvesznek egy győzelmet, míg Verstappentől, aki hasonló manőverével elvette más 1. helyét, nem kap semmit. Hamilton most már nem először megy be a boxba szabálytalanul, de afölött kis túlzással szemet hunynak. Még szerencse, hogy Leclerc veszélyes kiengedéséért nem a monacóit bűntették, hanem a csapatot – a versenyző nem tehet arról, hogy a nyalókás ember felelőtlenül engedi ki, nem a visszapillantót fogja nézegetni a pilóta.

(Érdekesség, egyszer olvastam olyat, hogy az FIA azért pártolja sokszor Hamiltont jobban a többieknél, mert azért még is jobb reklám értéke lenne, hogy Schumacher 7 világbajnoki címét egy brit, fekete dönti meg, aki mellesleg világviszonylatban is híresebb, mint mondjuk a német Vettel. Nem mondom, hogy a Szövetségnek ez lenne a célja, de egyébként nem butaság ez az elmélet…)

De az FIA csak hab a tortán. Úgy tűnik nem nagyon lehet mit kezdeni a Mercedes fölényével. „Majd jövőre legyőzik őket!” Aha, persze! De a Ferrari biztos nem, ha így folytatják. Komolyan mondom kiábrándító, amit művelnek. Vagy taktikai hibát vétenek, vagy az autóban romlik el valami… Binotto annyira verte magát, hogy na majd ő micsoda csapatot csinál, aztán rosszabbul teljesítenek, mint az elmúlt években. Van lejjebb. Tavaly legalább nyertek futamokat és a legtöbb versenyen Kimi vagy Seb a dobogón állt. Most is hozzák a dobogós eredményeket, csak megbízhatatlan a csapat és az autó, így nem sikerül nyerni. Miközben a Merci szárnyal és Verstappen is egyre jobb. Vettelnek és Leclercnek a többi pilótával kellene harcolniuk és nem a saját csapatukkal! A tegnapi időmérő siralmas volt! Az, hogy ma Vettel dobogós lett, az ő tehetségét bizonyítja és nem a csapatnak köszönheti. Igen, egy Ferraritól az a minimum, hogy tudjon jó autót építeni és megfelelő, alkalmas csapattal dolgozni. Ahogyan, a pilótáktól is elvárható, hogy a maximumot hozzák ki magukból, de ésszel.

Sokat gondolkodtam mi lehet az oka, hogy Sebastian és Charles is vét amatőr hibát olykor. Persze lehetne mondani Leclercre, hogy még nagyon fiatal és esetleg meggondolatlan, de ő egy nagyon tudatos, fair versenyző. Ezt egyébként szerintem bizonyította kerék-kerék melletti harcában az Osztrák Nagydíjon Verstappen mellett. Azonban a közösségi oldalakon sokan támadják Vettelt és vonják kétségbe profizmusát, ami teljesen abszurd számomra. Az ember véletlenül nem nyer meg 4 világbajnoki címet, főleg, hogy ebből kettőért nagyon meg kellett küzdenie anno. Az, hogy a két Ferrari pilóta miért lehet frusztráltabb és hibázhat esetlegesen önhibájukból, a legkézenfekvőbb a válasz. Megvan a tehetségük, profizmusuk arra, hogy versenyeket nyerjenek, de a csapat hiányosságait nekik kell kompenzálni, ezért egyszerűen túltolják. Túlságosan is a határon autóznak, mert szeretnének bizonyítani a csapatnak, valamint a szurkolóknak, de biztos vagyok benne saját maguknak is.

Mostanában gyakran jut eszembe a Rush c. film egyik jelenete, mikor Lauda először teszteli a Ferrarit Fioránóban:

Lauda: - Ez nem ló. Hanem disznó.

Lauda mérnöke: - Ohh, ilyet nem mondhatsz!

- Miért nem?

- Ez egy Ferrari!

- Ez egy sz*rkupac! […] Elképesztő! Minden körülmény adott mégis ilyen sz*rt csinálnak.

Sajnos, az elképesztő az, hogy ennyi évtizeddel később is helytálló Lauda megállapítása.

< Kis kitérő. Isten nyugosztalja Nikit! Örülök, hogy volt szerencsém személyesen találkozni vele és enyém a megtiszteltetés, hogy egy napon ünnepelhetem a szülinapomat egy olyan Forma 1-es legendával, mint ő, február 22-én. >

Visszatérve, a Ferrari nem érdemli meg, hogy ilyen versenyzői legyenek! Szurkolóként is nehéz megélni, hogy teljes szívedből drukkolsz a kedvenc versenyzőidnek – akik ráadásul egy csapatban vannak, Vettel és Leclerc együtt az #Álomcsapat számomra, ahogyan azt már korábban is említettem -, de csalódás a vége. Félreértés ne essék, nem a srácokban csalódok, hanem a csapatban és a sportban. Lassan egy verseny abból áll, hogy a Mercedes hozza a 1-2-t, a Ferrari meg újra ás újra lebőg. Igen, tudom a Német Nagydíj nem erről szólt, de vagy ezer éve volt esős futam, így nem csoda, hogy mindenkit megzavart.

Tudom, én is csak nyafogni tudok, de nekem szurkolóként is rossz nézni, ahogy a kedvenceim küzdenek, vergődnek. Az egy dolog, ha Mercedest nem tudják legyőzni ennyi éve (bár ez is ciki), de, hogy a saját magukkal is kiszúrnak, az lélekromboló. Már igazából az ember számít rá.

Én, mint több, mint 10 éve Forma 1-et néző rajongó szeretném, hogy történjen valami pozitív változás és akkor is olyan izgalmas futamokat láthassunk, mint a mai. Megjegyzem, a mai verseny érdekfeszítőbb volt úgy, hogy nemigazán vettek benne részt a nagycsapatok – így nem a sémát láttuk, ha nem valami újat, valami mást. Na ugyanilyen izgalmak kellenének csak a nagycsapatok részvételével és harcával! Kérem vissza azt a Forma 1-et, amit megszerettem anno és azt az örömteli lelkesedést, ami nem hiábavaló! Nézem a futamokat, mert kedvelem annyira a legtöbb pilótát és tartozok annyival Vettelnek és Leclercnek, hogy a nehezebb időkben is hiszek bennük és támogatom őket. Csak szeretném már azt mondani, hogy egy korrekt csatában nyerték meg vagy veszítették el a győzelmet, beleértve ebbe a többi csapat versenyzőit, magát a Ferrarit és a kettejük közti „harcot” is! 

A fenébe! Majdnem...

Miközben a mai bahraini versenyt néztem a 2012-es U18-as gokart világbajnokság döntő futama jár a fejemben, melyet szintén Bahrainben rendeztek, pár méterre a Forma 1-es pályától. Leclerc bajnokesélyes volt és a poleból indult, de visszaesett a második helyre. Egész verseny alatt szorongatták Charles-t a harmadik és negyedik helyen haladó srácok. Nagy riválisa a 16. pozícióból vágott neki a futamnak és folyamatosan jött egyre feljebb, végül a nyolcadikként intették le, míg Leclerc-t másodikként. A monacói tudta milyen szoros a csata a bajnoki címért, így tolta, ahogy a csövön kifért. Talán azóta sem láttam annyira küzdeni (ezt bóknak szánom), de sajnos nem volt elég. Egyetlen egy apró pontocskán múlt minden. Vice-champion lett. Ami egyébként nagyon szép eredmény, de… akkor ez csak sovány vigasz.

(A bajnoki címet elnyerő fiatalember nevét egyébként évek óta nem láttam semmilyen nevezési listán.)

Míg vezette Leclerc a mai versenyt hittem benne, hogy na majd ma az élet visszaadja, amit akkor elvett. De sajnos nem így történt. Szörnyű volt látni, ahogy lassul és csak abban bíztam a végéig kibírja. Ebből a szempontból szerencsére bejött a Safety Car és adott Charlo-nak kis fájdalomdíjként egy dobogós 3. helyet. Majdnem nyert… De legalább haza vihet egy kupát, ami a második szezonjában, második Ferraris versenyén önmagában is lenyűgöző. Ma a világ is felismerte, hogy mekkora tehetség, amit én már 7 éve mondogatok – igen nagyon büszke vagyok rá és arra is, hogy már mikor felfigyeltem rá.

Összefoglalva, hihetetlenül bosszantó ez a technikai probléma (Alonso arca mindent elmondott), de fantasztikusan ment egész hétvégén és le a kalappal! Sokan büszkék rá és onnan fentről is!

Nyerje meg az 1000. futamot és írja fel a nevét a történelemkönyvekbe!

Race week

Furcsa, csak 1-2 hete kezdtem el lelkesedni, hogy hamarosan kezdődik az új szezon. Engem úgy lelombozott a tavalyi év, örültem is, hogy vége a szezonnak és nem veszi el a vasárnapokat. Ettől még nagyon szeretem a Forma 1-et és az autósportot úgy általában, de kellett ez a szünet, szerintem. No persze volt, van Forma e, ami hozza az izgalmakat és örülhetek Mortara dobogós helyezéseinek. Az legalább jól alakult eddig, de nem akarom elkiabálni.

A Hong Kong-i verseny kapcsán láttam olyan szalag-, és alcímeket, hogy „Bird nyert Hong Kongban Massa csapattársa előtt” vagy „Sam Bird büntetésével a Venturi versenyzője, Felipe Massa csapattársa lett a hongkongi verseny győztese.”. Micsoda? Azért kiírták Mortara nevét is, de a lényeg, hogy ő csak másodlagos Felipe mögött. Rendben, hogy Massa több, mint 10 évet lehúzott a királykategóriában, de csak ő lenne a név, a sztár? Olyannyira, hogy a másik csak a „csapattárs” és nem érdemli meg, hogy a saját nevével hozzák le az eredményét?! Félreértés ne essék, nem Massára vagyok pipa, hanem a cikk íróira. Meg lehet említeni, hogy egy csapatnál vannak, de ne így, ilyen lenézően. Mellesleg, aki nem csak a Forma 1-et követi pontosan tudja, ki az a Mortara. Aki meg nem, annak teljesen mindegy. De akkor már Birdöt is lehetett volna úgy írni, hogy „Bianchi egykori GP2-es csapattársa”. Szerintem a Bianchi nevet többen ismerik – sajnos, a tragédia miatt, pedig nagy bajnok lett volna (még mindig felfoghatatlan, mi történt, nyugodjon békében!) – vagy az már sok lett volna. Ericssonnak is volt Bird a csapattársa, de az mondjuk tényleg nem lenne hír értékű, sehogy. Mindegy, kidühöngtem magam, kiírtam magamból.

Forrás: @venturi_fe

Visszatérve, ahogy megkezdődtek az F1-es autó bemutatók, a tesztek, úgy kezdett megjönni a hangulatom, a lelkesedésem. Már nagyon kíváncsi vagyok milyen lesz az év. Természetesen az is kedvcsináló, hogy a két nagy kedvencem egy csapatban van. Álomcsapat!  Remélem a versenyzők és a csapatok végsőkig küzdeni fognak a bajnoki címért. Nem kell, hogy a Ferrari minden versenyt megnyerje (igaz, bevallom, engem az sem zavarna), de abból kiindulva, én mennyire untam a tavalyi év végét, az is jó lesz, ha minden másodikat/harmadikat nyerik meg. Nyerjen a Mercedes, Red Bull is és az se lenne rossz, ha lenne egy igazi meglepetés csapat, mondjuk az Alfa Romeo vagy a McLaren.  Legyen végre egy izgulós idény! Amikor nem alszok be (mikor elkezdtem anno nézni a Forma 1-et évekig nem fordult elő, hogy elaludtam volna és nem csak a Vettel időszakban, hanem utána sem), nem azt nézem, hogy még hány kört kell kibírni, hanem „azta, már csak 5 kör van hátra!” és az embernek pislogni se legyen ideje. Olyan szezont szeretnék, amiért beleszerettem ebbe a világba. Szerintem nem olyan nagy kérés.

Ami a bajnokság alakulását illeti szerintem, továbbra is Vettel, Hamilton között fog eldőlni a cím sorsa. Bízok benne, hogy Leclerc is beleszól a harcba, valamint Verstappen tanult a hibáiból és ott lesz ő is Gaslyval együtt az élmezőnyben. Pierrenek új közeg lesz a topcsapat, de mutassa meg, megérdemli az ülést! Ricciardoban, Norrisban és természetesen Raikkönenben látok még potenciált. Bottasban egyáltalán nem, nem rossz versenyző és mondja idén tökösebb lesz. De én nem hiszem. A Merci nem az a csapat. Aztán lehet ő lesz az új Rosberg és mindenkit legyőz, de erre nagyon kicsi esélyt látok. Itt mindenki gondolhatja, hogy a Ferrarinál Leclerc is csak másodhegedűs lehet, de ezt sem hiszem. Az olaszoknak a monacói az első olyan pilótájuk, akit ők neveltek ki és bejött, mert nagyon tehetséges. Ha visszafogják/elnyomják olyan lesz, mint Bottas vagy Massa és sose lesz bajnok, akkor se mikor kéne, mikor majd Vettel nyugdíjba megy. (Igen, tudom most sok tagja van az akadémiájuknak, köztük Mick Schumival, de az egy másik sztori.) Nem fog a Ferrari saját magával kitolni. Most az a fontos, hogy Vettel legyen a bajnok, egálba legyen Hamiltonnal. Biztos lesz az olaszoknak olyan döntése, ami Sebastiannak fog kedvezni Charles-lal szemben, de elnyomni nem fogják.

Így aztán reményeim szerint 4-5 versenyző harcolhat majd a bajnokicímért, köztük két kiemelten esélyes pilóta, Hamilton és Vettel.  

Régen évekig voltam olyan elvetemült, hogy fennmaradtam az első – éjszakai – szabadedzést megnézni, majd aludtam 2 órát és keltem a másodikra, hajnalban. Aztán persze egy hétig fel voltam borulva, de megérte. Ma már örülök, ha a rajtra ki tudom nyitni a szemeimet. De meg van ennek a bája. Ha idény nyitó, akkor Melbourne, Ausztrália, reggel hatkor. Így tökéletes!

Szóval ébresztőt beállítani, kávét bekészíteni és jó szurkolást mindenkinek a 2019-es Forma 1-es világbajnoksághoz! 

Forrás: Scuderia Ferrari Facebook

Ui.: Forza Ferrari!

Történjen bármi, nekem mindig Te leszel a legnagyobb!

Régen próbáltam objektíven írni a futamokról és úgymond titokban tartani kinek drukkolok. Bár pár bejegyzésből azért ki lehetett következtetni., de most leírom, szinte az első pillanattól kezdve Vettelnek szurkolok. Hogy ez most miért érdekes?

Az idei bajnokság kapcsán több dolog is felmerült bennem. Kicsiként – mikor még nem néztem Forma 1-et, csak apa – szerettem berohanni a pezsgő locsolásra, valamint meghallgatni a német és az olasz himnuszt, melyek Schumachernek és a Ferrarinak szóltak. Nagyon élveztem! Aztán mikor már néztem a versenyeket és Vettelért szorítottam akkor nyilván örültem a győzelmeinek és a sorra jövő bajnoki címeinek. Nem értettem mit nem tudnak ezen az emberek szeretni, miért unnak futamokat nézni. És idén minden világos lett! Persze, volt küzdelem Hamilton és Vettel között, de azért elég egyoldalúvá váltak az esélyek. Ezzel együtt ment el a kedvem. Újra eljátszották az előző évet, izgalmasan indult az idény erre a nyári szünetet követve ellaposodott. Hamilton simán nyer, míg Vettellel történik valami – az már részlet kérdés, hogy a csapat, az ő vagy egy másik versenyző hibájából eredően.  Már úgy ültem le futamot nézni, hogy ha Sebastian megint kiesik, akkor én elkapcsolok. Unalmas volt és szinte vártam, hogy Hamilton bajnok legyen és legyünk túl rajta. Pedig mióta a Merci ennyire megy mondom, hogy „csak ne legyen meg Lewisnak hamarabb az 5. VB cím”. Ezzel együtt nagyon sajnáltam Vettelt. Megjegyezném mekkora butaság volt, amit a kommentátorok mondtak, hogy a német azért akar nyeri, hogy életben tartsa esélyeit. Persze, nyilván próbálkozik az ember ott, ahol tud, de ő is tudta idén ez már elment. Emellett egy versenyző mindig nyerni akar, a sereghajtók is – csak nekik éppen esélyük nincs rá, így adott esetben a reális cél a Top10-be kerülés lesz. Az meg természetes, hogy mikor szembesül vele, hogy ebben az évben már nem lesz bajnok az fáj. Nagyon. Még akkor is ha ekkora a pont különbség.

Érdekes érzés ez nekem is. Mikor Hamiltont mutatták, ahogy az utolsó kanyarban ráfordul a célegyenesre és bajnok lesz, az eszembe juttatta 2010 Abu Dhabit. Sosem felejtem el azt a futamot, öten indultak bajnoki esélyekkel, de végül Vettel lett a világbajnok. Nagyon izgultam, hogy meglegyen és szinte felfoghatatlan volt, mikor megtörtént. Utána héten végig vigyorogtam, mint a vadalma (bár ez most is így van, ha nagyon örülök valaminek). Erre a fajta szurkolásra lehet mondani, hogy nem is ismerem, közöm sincs hozzá stb. De mióta járok hazai sorozatok futamaira és részese is voltam, tudom mennyi munka van benne (bár sokszor szerencsés csillagzat is kell hozzá). Emellett megtapasztaltam testközelből milyen az, ha csak egy kicsin múlik a bajnoki cím megszerzése. Hogy az mennyire hihetetlenül pocsék és mennyire szeretnél segíteni, vigasztalni, de te sem találod a jó szót. Csak ott vagy és próbálsz a nehéz helyzetekben is támasz lenni, nem csak a jó pillanatokban együtt ünnepelni. Így kicsit ebből az irányból is átérzem és most nehezebb szurkolóként Vettel vereségét elfogadni. De az sosem változni, hogy őt támogatom. (Jövőre érdekes lesz egy – szerencsére – mondhatni ismerősnek és a 10 éve tartó nagy kedvencemnek úgy drukkolni, hogy egy csapatban lesznek. De azt hiszem ez legyen a legnagyobb bajom. Izgatottan várom!) 

Ui.: Nagyon durva, hogy Vettel kicsivel volt idősebb, mint most én mikor az első bajnoki címét szerezte és annyi volt, mint most én mikor szurkolni kezdtem neki. Ettől csak jobban becsülőm az eredményeit!

És még valami. Hamilton miért nem tud egész évben olyan szimpatikusan viselkedni, mint a bajnoki cím megszerzését követően?!

Spa-Francorchamps és Misano

Jó pár előző bejegyzésemben hangot adtam annak, hogy mennyire nem kedvelem a Halo-t és mennyi hátránya van. De a Spa-i futam ütközései után belátom szükség van rá és jó, hogy ott volt. Azért azt hangsúlyoznám, hogy továbbra sem gondolom, hogy a glória minden helyzetben meg tudná előzni a katasztrófát. Massa, Senna esetében a baj így is bekövetkezne… szóval lenne még hova fejleszteni. Az viszont tény, hogy a jól véd a nagyobb tárgyak ellen, repülő gumi vagy autó ellen. Örülök, hogy Leclerc-nek nem esett baja! Milyen ironikus, hogy az az eszköz védte meg, amit a keresztapjával történt tragédia után vezettek be. Mondhatni Bianchi fentről vigyázott Charles-ra. Nyilván a két baleset nagyon eltérő, de jó, hogy az élet nem ismételte önmagát.

A pilóta keringőt elnézve egy vicc lenne, ha Ocon nem kapna ülést jövőre vagy ha már idén elvennék tőle. Nagyon tehetséges versenyző és nem csak a belga időmérőn elért eredménye miatt mondom. Gokartban is többször volt bajnok, de a Forma 3 és a GP3 bajnoki címeit is megnyerte. gusztustalan lenne, ha ő is a pénzesek miatt esne el a lehetőségtől. Ebbe a Force Indiás történetbe nem szeretnék nagyon belemenni, de az nagyon gáz, hogy most már nem csak bevásárolják magukat a versenyzők egy-egy csapatba, hanem az egész csapatot megveszik. Apuci meg nem fog a fiacskája ellen dönteni. Biztos velem van a baj, de ha mondjuk én lennék Lance Stroll helyében nekem ez kellemetlen lenne. Rendben, hogy a szülők ahogy tudják támogatják a gyereküket, hogy elérjék álmaikat, de azért van egy határ. Az jó, hogy a csapat megmenekült a csődtől, de ha Stroll (aki szerintem egyébként nem teljesen tehetségtelen, de semmiképp sem egy bajnok alkat) és egy az új főnöknek a talpát nyaló versenyző, Perez marad (akinek nagyon szép manőverei vannak, de ő sem tűnik ki annyival jobban a többiek közül) és olyan pilóták, mint Ocon eshetnek ki a Forma 1 mezőnyéből, akkor szinte mindegy. Persze ez erős túlzás, de többször elmondtam mennyire undorítónak tartom azt, amikor valaki a pénze miatt jut előrébb és ez a tehetségesektől veszi el a lehetőséget!

Visszatérve Oconra szerintem jól tette, hogy nem kísérelte megelőzni Vettelt, még ha így vissza is esett. Ha megcsinálta volna az előzést és az élre állt volna biztos sok piros pontot kapott volna és mindenki erről beszélne, ami a jövőjét befolyásolhatja. De ugyanúgy az is, ha nem sikerült volna és az igencsak kínos lenne. Utóbbi esetbe nem vetne rá jó fényt, hogy „ennyire nem mérte fel a helyzetet?!” Biztos, ami tuti. Megmutatta milyen jól rajtolt és hogy ha kell az élmenőkkel is tudna harcolni. Szerintem jól döntött Esteban.

A DTM-ben ugyanezen a hétvégén a mezőny az olaszországi Misano-ba látogatott, ahol mindkét verseny este fél 11-kor indult. Ez volt az első ilyen alkalom. Mivel a versenyek esősek is voltak, így sok izgalmat hozott. Nem fogom kronologikusan leírni melyik körben mi történt, de jó volt nézni, ahogy a körülmények felkavarták a dolgokat. Így, hogy sötétedés után rajtoltak a vizes aszfalt nem úgy szárad fel és ugyan a Német Túraautó Bajnokságban csak slick és eső gumi van még sem volt teljesen egyértelmű ki melyiket tesz fel. Nagyon sok volt a csúszkálás, főleg a vasárnapi futamon. Szegény Auer egyik versenyt sem tudta befejezni. A leglátványosabb eset Juncadella-é volt, először túlcsúszott a box bejáratán, majd a következő körben is megcsúszott és farral előre bepördült a pit-hez. A slicekeken egy korcsolya bemutatóhoz hasonlított, kicsit vicces is volt a helyzet. Vasárnap a kiállások után Eriksson állt az élre, Mortara előtt. A futamot végül a svéd nyerte, ezzel megszerezte első DTM-es győzelmét, az olasz picivel lemaradva lett a második. Kár, hogy nem volt még 1-2 kör, izgalmas csatát láthattunk volna a vizes aszfalton a győzelemért. Kiemelném, hogy a csak erre a hétvégére nevezett Alex Zanardi ezen a futamon az 5. helyen ért célba.

33. Magyar Nagydíj

Több, mint 2 hét telt el a Magyar Nagydíj óta, de szeretném az élményeimet megosztani veletek.

Sajnos idén nem volt lehetőségem kimenni a Hungaroringre Forma 1 idején. De ettől még próbáltam ugyanúgy részese lenni az eseményeknek. Ilyenkor kihagyhatatlan a városban való császkálás. Mindig van 2-3 ember, akikkel nagyon szeretnék találkozni, néhány, akikkel jó lenne, de nem dől össze a világ, ha nem sikerül és vannak a mázlik, akikre nem is gondolok majd szembejönnek velem.

Van egy útvonal, amit ilyenkor végig szoktam járni kisebb megszakításokkal. Egy ilyen várakozásnál láttam meg békésen az egyik szálloda felé sétálva Chase Carey-t. Pár ember odament hozzá, de szerintem sokan nem hitték el, hogy tényleg ő az. Én persze vettem a bátorságot és mellé léptem. Nagyon barátságos volt, lehet, hogy ez az amerikai stílus, de mindenképp pozitív volt. Továbbra sem értek egyet az ő és a Liberty Media által hozott döntések nagyrészével és ellenzem azokat. De az vitathatatlan, hogy mint civil ember nagyon szimpatikus. Remélem, a közeljövőben a határozatai is azok lesznek.

Másik nap, egy másik hotelnél a Sainz család érkezett meg. Most ők voltak a mázlik. A fiatalabbikat először 2011-ben láttam az első WSR-emen. Akkor még elég kezdő voltam és tudtam ki ő, de nem tudtam róla semmit, így nem mentem oda divatdrukkerkedni. Ezt a mai napig tartom! Csak ahhoz megyek oda, akiről képben vagyok és tényleg fontos nekem a találkozó. Pl. a F3-as hétvégén júniusban Daniel Ticktum nagyon jól ment és most is jól áll a bajnokságban, lehet, hogy egy nap nagy versenyző lesz és persze akkor lehetne büszkélkedni a közös képpel, de nem mentem oda hozzá, mert az eredményein kívül semmit sem tudok róla. Nagyon felületes lenne úgy vigyorogni vele. Másik ilyen példa Hamilton, nem tudok róla mindent, de azért évek óta nézem, ahogy versenyez, ahogy változik a vezetési stílusa, az életéről is sok mindent tudok a közösségi médiából (tudom nem szabad mindent elhinni), de Lewis, akihez, ha lehetőségem lenne se mennék oda. Nagyon jó versenyző, de mint ember, ő nekem nem szimpatikus és nem mennék oda hozzá. Milyen lenne már, hogy ott „teszem magam”, pedig soha nem szurkoltam neki és igazából nem is kedvelem. Álszentség lenne.

És elérkeztünk ahhoz a dologhoz, ami a legizgalmasabb volt a Forma 1 során. Leclerc-rel mindenképp szerettem volna újra találkozni, emellett alig vártam, hogy Svájcból megérkezzen a hivatalos sapka, olyan amilyen neki is van. Sokáig nem volt raktáron, a honlap azt jelezte július 23-ától lehet rendelni leghamarabb. Vasárnap este ránéztem, már elérhető volt. Gyorsan megrendeltem és bíztam benne minél hamarabb megérkezik. Egész héten vártam, de semmi. Reméltem, hogy Charles tesztelni fog és akkor megoldható lesz, hogy a sapit még aláírja. Aztán rájöttem, ő bizony nem fog, de drukkoltam, hogy nem menjen rögtön haza. Hétfő reggel megjött a sapka, írtam Leclercnek, hogy ugye még nem utazott el?! Végül sikerült este találkoznom vele és aláíratni a sapkát. Viccesen lereagálta a levelemet. Jól sikerült a találka és igazán boldog vagyok azóta is! Szerencsésen alakultak a dolgok – ugyan nem időben jött meg a rendelésem és félő volt, hogy nem marad a teszt idejére, de a végére minden összejött. Nagyon örülök!

Az én szemszögemből nagyon eredményes Magyar Nagydíjat és Budatest-et tudhatok magam mögött. Remélem, jövőre egy régóta dédelgetett álmom is megvalósul!

Berlin és Monaco

Négy napra elutaztam Berlinbe. Nagyon szeretem Németországot, sokszor voltam már ott, de a fővárosban még nem. Kíváncsian vártam, milyen lesz a város, ugyanazt a hangulatot adja-e majd vissza, mint a többi hely, ahol jártam. Kellemesen csalódtam benne, arra számítottam a nagyváros jellege miatt elveszíti a báját, de nem. Teljesen élhető, jó város. De mivel ez nem egy utazási napló, így rátérek a lényegre. Berlinben számos helyszín van, mely így vagy úgy a Forma 1-hez köthető.

Brandenburgi Kapu. 2010. november 27-én, miután megnyerte a bajnokságot, Vettel ott parádézott Red Bull-jával. Emlékszem mennyire szerettem volna ott lenni, együtt ünnepelni és az volt az az időszak, amikor nagyon szerettem volna olyan téli sapkát, mint amilyet Sebastian viselt. Több, mint 6 évvel később eljutottam Kapuhoz, hát nagyon jó lehetett akkor ott a hangulat!

Sony Center. Itt mutattam be az azévi autóját a McLaren 2011. február 4-én. A valaha volt legkirályabb bemutató. Eleve a helyszín nagyon különleges. Ők ezt még tetézték azzal, hogy a csapat tömegközlekedési eszközök igénybevételével darabokban hozta meg az autót és rakta össze az épület komplexum közepében. Ha valaki csak képeken nézi meg a felhőkarcolót, értheti miről beszélek. Egy álom, mondhatni bakancslistás pont volt, hogy egyszer oda eljussak. Ez pár hete sikerült. A látvány napfény mellett is ámulatba ejti az embert, nemhogy éjjel. A kupola változó színekben tündököl és éttermek, bárok, kávézok jobban meg vannak telve, mint nappal. Fantasztikus!

Ez a kis kiruccanás pont a Monacoi Nagydíj hetén volt, de vasárnapra már itthon voltam és meg   tudtam nézni a futamot. Monte Carlo utcáit nézve, vegyes érzések fognak el. A miniállam lenyűgözően gyönyörű és hálás vagyok, hogy néhány évvel ezelőtt eljuthattam a Hercegségbe. Jó érzés tudni, mi van a pályán túl, pl. a Portier-hez közel van egy benzinkút és egy versenyautó szobor. Vagy tudom, hogyan néz ki belülről a Sainte Devote, a kápolna, amiről a kanyart elnevezték. Vagy, hogy a Casinoval szemben milyen helyes kis park található, amit a közvetítésben a lelátótól nem is látunk. Vagy, hogy az alagút elején van egy kis shop, ahol mi üdítőt és emlékérmet vettünk - na nem a gagyi tekergetőst. Tehát a verseny során minden kanyarnál, egy emlék, egy olyan plusz, amit nem mindenki ismer. Önmagában is élmény Monaco, nemhogy ilyen eseménnyel. Nekem pl. a Casino térre vezető butiksor is egy amolyan kipipálandó pont volt a listámon. És pont ezekből adódóan úgymond fájdalmas nézni, hogy egy újabb év telt el mióta ott voltam és most nem lehetek. De egyszer visszamegyek versenyt nézni, nem csak a várost a nyár közepén! Monte Carlo igazi gyöngyszem.

Ráadásul most már a Forma 1-es mezőnyt erősíti Charles Leclerc is (a gyengébbek kedvéét - mivel már ő is elmondta - "Sárl Lökler"). 2011 óta drukkolok neki és vártam, mikor jön el a nap, amikor ülést kap a királykategóriában. És most úgy szurkolni neki, hogy monacóiként a Monacoi Nagydíjon versenyez, aminek minden szegletét te is bejártad... Kicsit furcsa, de nagyon jó érzés! Csórikám meg megint pórul járt otthon. Tavaly sem úgy sikerült neki a F2-es hétvége, mint tervezte. Idén meg ez a fék hiba... Szakkommentátorunk kivételével szerintem mindenki látta mi történt. Elromlott a fék, 300 km/h közeli, ha nem nagyobb sebességgel jön ki az alagútból, vannak előtte és tudja, nem fog tudni megállni. Az egyetlen, amit tehetett: a lehető legjobban lehúzódik, hátha így elkerülhető az ütközés és az utána következő bukótérben le tud majd lassulni. Még mindig a legszerencsésebben alakult a találkozásuk. Viszont nagyon sajnálom, hogy ez történt és pont otthon. De, aki kicsit ismeri Leclerc-et tudja nem keresi a kifogásokat, kibúvókat. Különben is, fog még ő Monacoban a dobogó tetején állni!