Négy napra elutaztam
Berlinbe. Nagyon szeretem Németországot, sokszor voltam már ott, de a
fővárosban még nem. Kíváncsian vártam, milyen lesz a város, ugyanazt a
hangulatot adja-e majd vissza, mint a többi hely, ahol jártam. Kellemesen
csalódtam benne, arra számítottam a nagyváros jellege miatt elveszíti a báját,
de nem. Teljesen élhető, jó város. De mivel ez nem egy utazási napló, így
rátérek a lényegre. Berlinben számos helyszín van, mely így vagy úgy a Forma
1-hez köthető.
Brandenburgi Kapu.
2010. november 27-én, miután megnyerte a bajnokságot, Vettel ott parádézott Red
Bull-jával. Emlékszem mennyire szerettem volna ott lenni, együtt ünnepelni és
az volt az az időszak, amikor nagyon szerettem volna olyan téli sapkát, mint
amilyet Sebastian viselt. Több, mint 6 évvel később eljutottam Kapuhoz, hát
nagyon jó lehetett akkor ott a hangulat!
Sony Center. Itt mutattam be az azévi
autóját a McLaren 2011. február 4-én. A valaha volt legkirályabb bemutató.
Eleve a helyszín nagyon különleges. Ők ezt még tetézték azzal, hogy a csapat
tömegközlekedési eszközök igénybevételével darabokban hozta meg az autót és
rakta össze az épület komplexum közepében. Ha valaki csak képeken nézi meg a
felhőkarcolót, értheti miről beszélek. Egy álom, mondhatni bakancslistás pont
volt, hogy egyszer oda eljussak. Ez pár hete sikerült. A látvány napfény
mellett is ámulatba ejti az embert, nemhogy éjjel. A kupola változó színekben
tündököl és éttermek, bárok, kávézok jobban meg vannak telve, mint nappal.
Fantasztikus!
Ez a kis kiruccanás pont a
Monacoi Nagydíj hetén volt, de vasárnapra már itthon voltam és meg tudtam
nézni a futamot. Monte Carlo utcáit nézve, vegyes érzések fognak el. A
miniállam lenyűgözően gyönyörű és hálás vagyok, hogy néhány évvel ezelőtt
eljuthattam a Hercegségbe. Jó érzés tudni, mi van a pályán túl, pl. a
Portier-hez közel van egy benzinkút és egy versenyautó szobor. Vagy tudom,
hogyan néz ki belülről a Sainte Devote, a kápolna, amiről a kanyart elnevezték.
Vagy, hogy a Casinoval szemben milyen helyes kis park található, amit a
közvetítésben a lelátótól nem is látunk. Vagy, hogy az alagút elején van egy
kis shop, ahol mi üdítőt és emlékérmet vettünk - na nem a gagyi tekergetőst.
Tehát a verseny során minden kanyarnál, egy emlék, egy olyan plusz, amit nem
mindenki ismer. Önmagában is élmény Monaco, nemhogy ilyen eseménnyel. Nekem pl.
a Casino térre vezető butiksor is egy amolyan kipipálandó pont volt a listámon.
És pont ezekből adódóan úgymond fájdalmas nézni, hogy egy újabb év telt el
mióta ott voltam és most nem lehetek. De egyszer visszamegyek versenyt nézni,
nem csak a várost a nyár közepén! Monte Carlo igazi gyöngyszem.
Ráadásul most már a Forma 1-es
mezőnyt erősíti Charles Leclerc is (a gyengébbek kedvéét - mivel már ő is
elmondta - "Sárl Lökler"). 2011 óta drukkolok neki és vártam, mikor
jön el a nap, amikor ülést kap a királykategóriában. És most úgy szurkolni
neki, hogy monacóiként a Monacoi Nagydíjon versenyez, aminek minden szegletét
te is bejártad... Kicsit furcsa, de nagyon jó érzés! Csórikám meg megint pórul
járt otthon. Tavaly sem úgy sikerült neki a F2-es hétvége, mint tervezte. Idén
meg ez a fék hiba... Szakkommentátorunk kivételével szerintem mindenki látta mi
történt. Elromlott a fék, 300 km/h közeli, ha nem nagyobb sebességgel jön ki az
alagútból, vannak előtte és tudja, nem fog tudni megállni. Az egyetlen, amit
tehetett: a lehető legjobban lehúzódik, hátha így elkerülhető az ütközés és az
utána következő bukótérben le tud majd lassulni. Még mindig a
legszerencsésebben alakult a találkozásuk. Viszont nagyon sajnálom, hogy ez
történt és pont otthon. De, aki kicsit ismeri Leclerc-et tudja nem keresi a
kifogásokat, kibúvókat. Különben is, fog még ő Monacoban a dobogó tetején
állni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése