(A Bejegyzés tartalmaz néhány olyan történetet, információt, melyek korábban már elhangzottak.)
2008/2009 környékén kezdtem el nézni a Forma 1-et. Ugyan már
ezelőtt is gyakran megnéztem a végét, mikor Schumacher a német, olasz himnuszt
követően belekezdett a pezsgőzésbe. Az nagyon tetszett! De először szurkolni
Kimi Raikkönen-nek kezdtem. Tetszett a stílusa, meg emlékszem mondtam milyen
szép a szeme… 😀 Aztán bejelentette, hogy inkább ralizni fog,
Vettel meg már amúgy is szimpatikus volt, így aztán ő vált az első számú
kedvenccé. 2009-ben csináltunk családi-baráti totót a szezonra és kezdőként meg
is nyertem.
Így pláne lelkesen vártam a 2010-es idényt. Fantasztikus év
volt! És a szezonzáró, ahol, ha jól emlékszem öten is esélyesek voltak a
világbajnoki címre, de végül Vettel lett a bajnok. Sosem fogom elfelejteni,
annyira boldog voltam, sírni is csak azért nem tudtam, mert annyira
felfoghatatlan volt. Másnap az összes létező újságot megvettük, még a külföldi
lapokat is beszereztük, melyeket azóta is nagy becsben őrzök. A futamot
követően hetekig csak erről beszéltem és majd kiestem a fejemen az örömtől. (És
azt a dalt hallgattam folyamatosan, amire a Red Bull bulizott a győzelem után –
Yolanda Be Cool-We No Speak Americano.)
Majd jött a téli szünet. Úgy éreztem sose fog elkezdődni a
2011-es szezon. Többször visszanéztem az Abu Dhabi Nagydíjat, de még mindig
messze volt az ausztrál futam. Így kínomban olyan 70 nappal a szezon előtt
elkezdtem videónaplót csinálni, ahol az adott napi Forma 1-es híreket foglaltam
össze. Végül csak elérkezett az első futam.
Ebben az évben is Vettel lett a világbajnok, bár ekkor
könnyebb dolga volt. De én ugyanúgy örültem kedvencem sikerének.
Ezekben az években minden interjút elolvastam Vettel-lel,
évekig visszamenően, mindent tudok róla, amit csak kell. Lehet, sőt szinte
biztos, hogy kicsikét fanatikus voltam, de az is biztos, hogy én, ha szurkolok
valakinek akkor szeretem azt az embert “ismerni”. Értem úgy, hogy az egy dolog,
hogy tetszik a vezetési stílusa, de a kedvenceinkkel szimpatizálunk is. Így
nyilván kíváncsi voltam a gyerekkorára, korábbi versenyeire stb. Hogy legyen
egy példa is: egy korai interjújában olvastam, hogy nem szereti becenévként a
Sebi-t. Ehhez képest, akkoriban, főleg miután már bajnok lett minden második
divatdrukker kiírta “milyen tehetséges Sebi!”. Természetesen az ilyen posztokat
író emberek a legnagyobb rajongói voltak, pedig nem is. Persze lehet úgy
drukkolni valakinek, hogy nem tudod az anyakönyvi kivonatának a számát, de
akkor nem játszom az agyamat, hogy mennyi mindent tudok róla. Szimplán csak a
versenyzőnek szurkolsz és nem magának az embernek.
2012-ben Alonso-val vívott csatát a vb címért. Eléggé
fej-fej mellett haladtak. Az utolsó futamon, a Brazil Nagydíjon emlékszem
Vettel megpördült a futam elején. Nagyon visszaesett, én meg teljesen
összetörtem. (Akkoriban semmilyen szempontból nem szerettem Alonso-t, aztán
később mikor a McLaren-hez került nagyon szimpatikussá vált. Az, hogy jó
versenyző, nem kérdés.) Vettel a hatodik helyen végzett, Alonso a második lett,
de a német így is három pont előnnyel nyerte a bajnokságot. Kemény verseny
volt, de így még értékesebb a győzelem.
Emlékszem mennyi nemzetközi rajongói projektben vettem rész.
Írtam könyvbe neki üzenetet, készítettünk montázst Seb-nek. Akkoriban kezdődött
a közösségi médiás őrület, így ekkor még igazi ajándékokat készítettünk, nem
csak kiraktunk egy képet az Instára valami menő hashtag-gel. Izgalmas volt,
alig vártuk a képeket a pillanatról, mikor megkapja az ajándékot.
Emellett az összes szabad témájú iskolai feladatomat róla
készítettem. Például van egy nagyon profi prezentációm Vettel karrierjéről. Meg
mindent gyűjtöttem, ami Vettel-es volt vagy Red Bull-os.
Valamint akárhányszor Salzburg-ban járunk, mindig bemegyünk
a Red Bull Hangar-7-be.
2013-ban Vettel a bajnokságot gond nélkül nyerte és
négyszeres világbajnok lett. Nagyon boldog voltam a sorozatos sikereitől. Reméltem sose lesz vége, de aztán kezdődött a
Mercedes sikerszériája. Vettel-nek sajnos nem jöttek össze a dolgok. A
Ferrariról meg egyre jobban bebizonyosodott milyen fostalicska, nem csoda ,
hogy a versenyzőik egyre frusztráltabbak. Amit a tavalyi évben produkált a
csapat egyszerűen kritikán aluli. Szörnyű volt nézni a két kedvencem Vettel és
Leclerc (róla majd később lesz bejegyzés) szenvedéseit. Ők képesek lennének rá,
de a csapat nem. Nem akarok belemenni, mert csak felidegesítem magam, aki látta
úgyis tudja, aki meg nem, örüljön neki. Az elmúlt években úgy éreztem szépen
lassan kiábrándulok a Forma 1-ből, de nem tehettem meg ezt a kedvenceimmel.
Nekem akkor is ők a legjobbak, amikor az eredmények nem ezt mutatják. Nem dobok
ki az ablakon 10 évnyi szurkolást, úgymond ennyivel tartozok!
Tavaly sikerült ennyi év után elcsípni Vettel-t. De még
mindig nem ez következik. Azt hiszem egyértelmű az eddigiek alapján, mennyire
vártam a pillanatot, hogy találkozzak vele. Viszont azt nem tudjátok, mennyi
próbálkozás előzte meg azt a 2019 júliusi napot.
Évekig reménykedtem benne, hogy sikerül a Hungaroring
közelében vagy a városban elkapni. Évekig szállodáztam (a szállodák előtt árgus
szemekkel figyeltem feltűnik-e és oda tudok-e menni hozzá) sikertelenül, akár
éjjel fél kettőig is vártam rá, hiába. Többször írtam a sajtósának, hátha
segít.
Közben 2012-ben Németországban nyaraltunk Heppenheim
környékén, ahol Sebastian született. Tudni kell, hogy ez egy gyönyörű kis
város. Na én kiderítettem a háznak a címét, ahol felnőtt. Ezt nem mondom el
hogyan, de a világ legegyszerűbb módszerével, mégsem hiszem, hogy másnak eszébe
jutott. Ez a Német Nagydíj hetén volt, akkor a Hockenheimring-en volt, ami egy
köpésre van Heppenheim-től. Így reménykedtem, hogy otthon lesz a hét elején.
Ajándékkal is készültem, majd egy bátor mozdulattal becsöngettem. Vártam és
vártam, majd a nagymamája nyitott ajtót. Nagyon aranyos volt, elrakta az ajándékomat,
majd felment az emeletre. Néhány aláírt autogram kártyával tért vissza.
Hihetetlen élmény volt! Hálás vagyok ezért. Vettel ugyan nem volt otthon, de
jól sült el a dolog, célba ért az üzenet.
Itthon továbbra is próbálkoztam a Magyar Nagydíjaknál,
nemrég még az apukájának is írtam levelet hátha.
Aztán megelégeltem a kudarcokat és olyan helyen
próbálkoztam, ahol azelőtt még nem. (Ezt sem árulom el, de ez is nyilvánvaló,
ha belegondolunk.) Azért az hozzátartozik, hogy első alkalommal ott sem jártam
sikerrel. Majd másnap eljött az én szerencsenapon több, mint 11 év szurkolás
után. Felfoghatatlan volt! Névre szólóan aláírta a sapkámat és sikerült az
áhított közös kép. Beszélni nem tudtam vele érdemlegesen, de remélem ennek is
eljön az ideje. Tényleg nem elégedetlenkedek, annyira boldog voltam, alig
fogtam fel, aztán egy negyed órával később elsírtam magamat. Megküzdöttem ezért
a képért, de megérte. Nem mondom, jobb lett volna ha nem kell ennyit várni rá,
de maximálisan megérte a várakozás.
Ha valakit csak a képernyőkről ismersz, akkor egy idő után
akaratlanul is kialakítasz egy képet magadban az illetőről, a látottak,
hallottak, olvasottak alapján. Évekig élsz egy hitben és csak reméled, hogy nem
kell annyi év után csalódnod benne. Szerencsére ez nem történt meg, sőt
igazolta azt, amit hittem. De volt olyan versenyző, akit csodáltam, majd olyan
bunkó volt, hogy már nem is kellett a kép. Persze nekik is lehet rossz napjuk,
de te arra a pillanatra vársz évek óta…
Hogy miért most írom le? Mert Vettel jövőre nem a Ferrarinál
versenyez. Így szétbomlik az álomcsapatom, de örülök, hogy eljön a
Scuderia-tól. Csak vergődik ott. Remélem jó csapathoz megy, nem is csak
versenyképességileg hanem vezetőségileg is, ahol nem ilyen teszetoszák. Viszont
különösen boldog vagyok, hogy tavaly sikerült Vettel-lel a találka, hiszen nem
tudom mi lesz idén a korlátozások miatt. Elméletileg ugyan lesz zárt kapus
verseny a Hungaroringen, lehet kettő is, tehát jönnek Budapestre, a városba, de
attól még idén bonyolultabb helyzet. Ha meg ne adj Isten Vettel visszavonul
(akár csak egy évre), akkor jövőre esélyem sem lesz (újra) találkozni vele. Így
még jobban felértékelődött bennem a tavalyi találkozás, örülök, hogy a sarkamra
álltam és ellentmondást nem tűrően elértem, amit akartam.
Bízok benne, hogy lesz még mivel kiegészítenem ezt a kis
történetet a jövőben! A tanulság, hogy tényleg nem szabad feladni az álmainkat
és ne csak a sült galambra várjunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése